1953. november 25-én történt, hogy a már szárnyaló magyar labdarúgó-válogatott Londonban véget vetett az angol válogatott 90 éves hazai veretlenségének. Fantasztikus örömmámorban úszott akkor minden magyar. Mert a magyar nemzeti tizenegy nemcsak legyőzte az angolokat, hanem szenzációs játékával tette örökre emlékezetessé a 6:3-as eredményt.
Emlékszem – elsőéves tanítóképzős diák voltam Székelykeresztúron –, november 25-én hogy tolongtunk székeinkkel a képző dísztermében, hogy a lehetséges legjobb helyet foglaljuk el az egyetlen rádió körül... S már ott, a díszteremben, a mérkőzés kilencven perce alatt megtanultuk a csapat felállását – Grosics–Buzánszky, Lóránt, Lantos–Bozsik, Zakariás–Budai II., Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Czibor –, s merem állítani, azóta is hiba nélkül, büszkén zengjük, hiszen ez a tizenegy a mi tizenegyünk volt, minden magyaré. A mérkőzés végét jelentő sípszó elhangzása után már a közvetítő Szepesi Gyuri bácsi hangját nem lehetett hallani, az ablakokat megrázó üdvrivalgásunk elnyomta. S amikor annyira elcsendesült örömmámorunk, szólt egy hang a boldogságtól repeső tömegben: Ugye, érdemes magyarnak lenni?!
Hatvan év telt el azóta. A mérkőzés emléke viszont ma is elevenen él bennünk. Büszkén, boldogan emlékezünk. (áros)
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
