Némelyek türelmetlenkedtek, a kór­ház vezetőségét és a rendszert szidták, mások szerint addig kellene sztrájkolni, amíg valós megoldások születnek, amelyek a betegek és az egészségügyben dolgozók helyzetén egyaránt javítanak.
A járóbeteg-rendelő ajtaja zárva, előtte húszan-harmincan várakoznak, 9 óra körül szinte percenként érkezik valaki. Horváth Ervin, Sepsiszent­györgy: Reg­gel 9 órára voltam előjegyezve szakorvoshoz, eljöttem a munkából Árkosról. Valószínű, még egyszer el kell kérezkednem, nem szívesen teszem. Préda Matild, Telek: Ol­vastam az újságban, hogy lesz sztrájk, de gondoltam, legalább előjegyeztetni sikerül, megtudhatom, mikor fogadnak, de itt nem foglalkoznak velünk.
Majláth Ferenc, Kézdiszentkereszt: Jöt­tem felülvizsgálatra, mára voltam előjegyezve, bizony nagyon fázom ebben a szélben, legalább a váróterembe beengedhetnének. Nem tudom, hogy miért van ez a sztrájk, de otthon a családorvos tudhatta volna, hogy ne küldjön erre a napra. Szabó Gyula, Kézdivásárhely: Én az egészségügyi bizottsághoz jöttem, reggel fél kilencre hívtak, jó lett volna, ha valaki tájékoztat erről, hogy ne jöjjünk ilyen korán. Bíró Margit, Sep­siszentgyörgy: Nekem pénteken mondta a doktor úr, hogy hétfőn reggel kilencre legyek itt. Akkor már tudhatta, hogy reggel nem fogadnak. Reketes Magdolna, Kézdi­almás: Terhes vagyok, tüdőgyulladásom van, be kellett volna utalniuk ma reggel, de most itt kell állnom ebben a szélben, mert nincs ahová mennem. Budai Attila, Dálnok: A bőrgyógyászatra jöttem, ma reggel kellett jelentkeznünk, az egész család itt van, a feleségem a fülével beteg, muszáj kivárjuk, amíg fogadnak, mert nem járhatunk mindennap Szentgyörgyre. Bakó Sándor, Kis­ba­con: Programálva vagyunk, nekünk így mondta a családorvos, hogy jöhetünk, hát mi jöttünk. Benkő Gergely, Kisbacon: A küldőpapírt pénteken kaptuk a családorvostól, ő mondta, hogy jöjjünk hétfőn, pedig tudhatta volna, hogy reggel itt nem fogadnak.
A kórház kapujánál is többen várakoznak, s bár a követelések listája és egy sztrájk feliratú hatalmas transzparens jelzi a munkabeszüntetést, egyik-másik beteg a kapust győzködi, engedje be őket. Néhányan ellenben türelmesek, megértik a helyzetet, azt mondják, senkinek nem könnyű.
Mike Magdolna, Szárazpatak: Mi egy betegért jöttünk, azt mondták, vihetjük haza. Most pedig itt várakozunk. Jogosnak tartjuk az egészségügyi alkalmazottak követeléseit, mert olyan a helyzet az egész országban, hogy minden kérés jogos. Mindenkinek nehéz, fiatalnak, nyugdíjasnak. Nekünk is kevés a pénz, nekik is, és mindjárt nincs is szakember, mindenki húzódik el az országból, ez nem megoldás. De, ha teljesen beszüntetik a munkát, akkor nagy baj lesz. Akkor a betegek fizetnek ezért.

Az alkalmazottak mondják
Benke Csilla, a megyei kórház Sanitas szakszervezetének vezetője: Amikor bejönnek az alkalmazottak, elsősorban arra a felelősségre gondolnak, amelyet munkakörük megkíván, a munkát becsületesen elvégzik, de van egy általános nyomott hangulat, mert abból a kis keresetből, amit kapnak, nehezen élnek meg. Ezenkívül mindenki félti a munkahelyét, nem lehet hosszú távra tervezni sem családnak, sem egyénnek, mert általános a bizonytalanság. Szígyártó Ernő szakorvos: Nemcsak magunkért, hanem a betegek érdekében is harcolunk, mert nagyon sok a fekete pénz, amit a betegek fizetnek hálapénzként. Nem a betegnek, hanem az államnak kellene jobban megfizetnie az egészségügyben dolgozókat. Mátyás Domo­kos főasszisztens a kardiológia osztályon: Amikor sürgősségi kórház lettünk, nem kaptuk meg a megfelelő besorolás szerinti fi­zetésemelést, és ez a lemaradás legalább harminc százalékot jelent. Harminckét éve dolgozom, ezerháromszáz lejt viszek haza, ez nincs rendben. Albert András szakorvos: Mindenki másért vesz részt a tiltakozó megmozdulásokban. Van, aki a jobb feltételekért, mások a munkaidő betartásáért, van, aki fizetésemelésért áll ki. Személy szerint azért csatlakoztam a sztrájkhoz, hogy legyünk eggyel többen, hátha sikerül mozdítani valamit, mert azt látjuk, hogy ebben az ágazatban elég nehéz változtatni bármin. Bálint Sándor szakorvos: A rendszerben nyomor van, kevés a pénz. Teljesen jogos a sztrájk, és jogosak a követelések. Sajnos a politikusokat ez nem érdekli. A politikus úgy számol, hogy hány szavazatot nyerhet. Az egész­ségügyben száznegyven-százötvenezer ember dolgozik országos szinten, míg a szociális segélyben részesülő réteg három-négymillió főnyi, onnan több szavazatot kapnak. Itt nem lesz előrelépés addig, amíg a tiltakozás nem jut odáig, hogy senki nem jön dolgozni. Kolcz Miklós műtős asszisztens, a megyei kórház Sanitas szakszervezetének alelnöke: Mi nem akartunk sztrájkolni, ez az utolsó megoldás. Meg kellene érteniük a betegeknek is, hogy nemcsak magunkért, hanem értük is harcolunk. Elnézést kérünk, ha kellemetlenséget okoztunk a kétórás munka­beszüntetéssel, és az ajtó előtt kellett fa­gyoskodniuk. Huszonhárom éve dolgozom az egészségügyben, havonta ezerháromszáz lejt viszek haza a pluszjuttatásokkal együtt, ez elég kevés.

Nehéz fennmaradni
Antal Álmos orvosigazgató: Egyetértek minden követeléssel, de a legfőbb érv az, hogy a jelenlegi miniszter nem alkalmas az ország egészségügyének irányítására. A gyógyszercégeknek kedvez, idén a költ­ségvetési többlet mind gyógyszeradósságra ment, nemrég pedig a miniszter gyógyszerügynökséget hozott létre a szak­tárcán belül, ami rengeteg pénzt visz el az ágazatból az ügynökök fizetésére. Ehelyett az állami kórházakat kellene felszerelni, a sürgősségi ellátást kellőképpen finanszírozni, a prioritásokat kellene megha­tározni.
Ami a megyei kórházat illeti, itt alacsonyak a fizetések, annak idején a régi vezetőség nem adta meg a sürgősségi kórháznak megfelelő béreket az alkalmazottaknak. Emelni kellett volna a fizetéseket és pénzt kérni erre vagy tartozást felhalmozni. Azt hiszem, az országban az egyetlen sürgősségi kórház vagyunk, ahol nem adták meg azt, ami akkor járt volna törvény szerint – mondja az igazgató. – Ezen most nem tudunk változtatni, ráadásul az építkezés miatt kettős hátrányban vagyunk, nem kapunk pénzt a minisztériumtól a folytatásra. Felszerelést is kellene vásárolni, de arra sem futja a működésre kiutalt összegekből. A gáz, a víz, a gyógyszerek ára emelkedett, a bevételek ellenben nem nőttek, nehéz így fennmaradni.
Valsile Neagovici, a Sanitas háromszéki elnöke: Amiből biztosan nem engedünk: az ágazati kollektív munkaszerződés újratár­gyalása, tízszázalékos fizetésemelés, a be­töl­tetlen állások felszabadítása. Ennek a há­rom követelésnek a teljesítése elegendő len­ne ahhoz, hogy egyelőre felfüggesszük a til­takozó megmozdulásokat, de ez nem azt jelenti, hogy megelégednénk ennyivel.

Felfüggeszthetik a sztrájkot
Ha a kormány holnap elfogadja a Sanitas Föderáció által benyújtott és az Eugen Nicolăescu miniszter által a kormányülésen bemutatandó követeléseket, felfüggeszthetik a november 28-ára beharangozott általános sztrájk elindítását – jelentette be Marius Sepi, a Sanitas első alelnöke tegnap az egészségügyi minisztériumban folytatott tárgyalásokat követően, melyek napirendjén az egészségügyi alkalmazottak bérének növelése, az új kollektív munkaszerződés és a személyzet alkalmazása szerepelt. Sepi hangsúlyozta, szerdán, a kormányülés után újabb találkozóra kerül sor, amelyen a beharangozott általános sztrájk esetleges felfüggesztéséről döntenek, hozzátette azonban: „ha elégedet­lenek leszünk, találhatunk más módszereket is a tiltakozásra.” Eugen Nicolăescu már kész tényként jelentette be a sztrájk felfüggesztését, a tegnap délutáni egyeztetés után azt nyilatkozta: „a Sanitas képviselőivel megegyeztünk, hogy beszüntetnek mindenféle kollektív munkakonfliktust”. A miniszter elmondta, a kormányban bemutatja az 1200–1400 személy alkalmazásáról szóló követelést, a béremeléssel kapcsolatban kifejtette, ezt a kollektív szerződés csatolmányában lehetne előírni, és erről decemberben kezdhetik el a tárgyalásokat.                                         (vop)