Fekete Vince bevezetőjében arról szólt, hogy idén több ízben beszélgetett Mar­kó­val, ennek eredménye a Székelyföld novemberi szá­mában megjelent terjedelmes, fotókkal illusztrált interjú. Azt is elmondta, hogy a Csíksze­redában megjelenő folyóirat egyik idei díjazottja éppen Markó Béla, megjegyezve, hogy a politikusi pályát választó költő sokáig, közel tíz évig nem írt verseket, de most újra megtalálta eredeti hangját. „Azt hiszem, új köteteit olvasva elmondhatom, nem csalódtunk. Hosszú kihagyás után Markó Béla úgy tért vissza az erdélyi irodalomba, hogy sem neki, sem nekünk, várakozóknak nem kell röstel­kedni” – fejtette ki Fekete Vince. Markó az író-olvasó találkozó folytatásában a ma­rosvásárhelyi könyv­vá­sá­ron bemutatott új köny­­vé­ből, a csíkszeredai Book­art Kiadó­nál megjelent és 2011–2013 között írt verseit tartalmazó, Csatol­mány című kötetéből olvasta fel a címadó verset. Vallomása szerint a kötet három ciklusba szerkesztett harminchat költeménye eltér eddigi verseitől, tele van önéletrajzi elemekkel, családtörténeti utalásokkal, időnként akár politikai indulatokkal is. Arra a kérdésre, hogy tartott-e a találkozótól, azt válaszolta, hogy ha más minőségben és más státusban jött volna, akkor lehet, hogy tartott volna a kritikától, a kérdőre vonástól, amelyre persze válaszolt volna, most azonban költőként, irodalmárként tért haza. Kézdi­vásárhelyen élt tizenkilenc éves koráig, ez a kisváros meghatározó szerepet töltött be életében, ezt tartja szülővárosának, legfontosabb városának, így szívesen tett eleget a felkérésnek. Ki Markó Béla? – kérdezte Fekete Vince. Markó elmondta, erdélyi ember,  elsősorban magyar, aki továbbra is székelynek akarja tudni magát. Kép­telen életét Erdély nélkül elképzelni, nem költözne máshová – hangsúlyozta a költő. Fekete Vince kérdései között a költő több alkalommal is felolvasott legújabb kötetéből, majd válaszolt a hozzá intézett kérdésekre.