A karácsony keresztény ünnep, amelyen Jézus Krisztus születésére emlékezünk. Assisi Szent Ferenc az ünnepek ünnepének tartotta. Minden évben december 25-én tartják világszerte, habár nem ezt a dátumot tartják számon Jézus születéseként.
Feltehetőleg vagy azért esett erre a napra a választás, mert némely keresztény szerzők szerint Jézus szenvedése, azaz a húsvét, illetve fogantatása az év azonos napján, március 25-én történt, vagy pedig azért, mert ekkor volt a téli napforduló a Föld északi féltekéjén. Ez a keresztény ünnep az első nikaiai zsinat határozata értelmében Jézus Krisztus földi születésének emléknapja: az öröm és békesség, a család és gyermekség, az otthon és szülőföld ünnepe. Annak ellenére, hogy a karácsony hagyományos keresztény ünnep, sok nem keresztény ember ünnepli világszerte a szeretet ünnepeként. A modern és népszerű ünneppel együtt jár az ajándékozás, a karácsonyi zene, a különböző mintázatú üdvözlőlapok küldése, templomi ünneplések, karácsonyi ebéd/vacsora és ünnepi hangulatú tárgyakkal való díszítés, mint például a karácsonyfa-állítás, karácsonyi gyertyák, égők, girlandok, fagyöngyök és krisztustövisek elhelyezése. A néphagyomány szerint a karácsonyi asztal fontos szerepet játszott az ünnepkor. Az asztal díszítésének és az étkezésnek szigorú rendje volt. A feltálalt fogásoknak mágikus erőt tulajdonítottak. Régebben a karácsonyi abroszt tavasszal vetőabrosznak használták, és abból vetették az első gabonamagvakat, hogy bő termés legyen. A megterített asztalra gabonamagvakat helyeztek, és abból adtak a baromfiaknak, hogy jól tojjanak, az asztal alá pedig szalmát tettek annak emlékére, hogy Jézus jászolban született. Később ezt a szalmát a jószág alá tették, hogy egészséges legyen, de volt, ahol a gyümölcsfákra is kötöztek belőle, jó termést remélve. A szigorú rituálékhoz tartozott, hogy a gazdaasszony nem állhatott fel vacsora közben az asztaltól, hogy jól tojó tyúkjai legyenek. A karácsonyi ebéden vagy karácsonyi vacsorán a család, esetleg a nagyobb rokonság összegyűl, hogy együtt fogyassza el a karácsonyi ételeket. A magyaroknál a bensőséges családi együttlét általában 24-e estéje (szenteste), míg a nyugat-európai országokban többnyire 25-e.
A karácsonyi menüsorok nemzedékeken át öröklődnek és meglehetősen állandóak, hiszen emlékek sora kötődik hozzájuk. Ízek, illatok, érzelmek. Az ételek öröme a karácsony örömével összefonódva új magasságokba emeli az ünnep gasztronómiáját. Vannak, akiknek a karácsony nem igazi töltött káposzta és bejgli nélkül. Hűségesek a hagyományos ízekhez. A hagyományos magyar népi felfogásban karácsonykor szárnyasétel nem kerülhetett az asztalra, mert – mint mondják – a baromfi hátrakapar, ami bizony baljós előjel évkezdetkor, szemben a már említett szerencsés jelű disznóval, amely előretúr. A hagyományos karácsonyi asztalról nem hiányozhat a dió, méz (mézeskalács), alma, aszalt szilva.
Míg a mi vidékünkön inkább a disznóhúsból készült ételeket részesítjük előnyben, Magyarországon (az alföldön) a fő szerepet a hal játssza. Ez alkalommal azoknak óhajtunk segítséget nyújtani, akik valami újat szeretnének kipróbálni, egészségesebben szeretnének étkezni, netán új, saját családi hagyományt szeretnének teremteni.
Halászlé csészében
Hozzávalók négy személyre: 50 dkg apró hal, 1 db 1–1,5 kg-os ponty, 1 nagy fej vöröshagyma, 1 paradicsom, 1 csípős paprika, 1 evőkanál édes-nemes pirospaprika, cseresznyepaprika.
Előkészítés: A halféléket (ha nem konyhakész, hanem élő halat vásároltunk) megtisztítjuk, zsigereiket, belsőségeiket kiemeljük a hasüregből, kívül-belül alaposan megmossuk. A halvért felfogjuk, az esetleges haltejet és ikrát félretesszük. A ponty fejét és farkát leválasztjuk, a törzset felszeleteljük. A hagymát megtisztítjuk, finomra vágjuk. A paradicsomot és zöldpaprikát megmossuk.
Elkészítés: Az apró halakat, a ponty fejét és farkát nagyobb lábasba tesszük, hozzáadjuk a hagymát, a felfogott halvért, majd felöntjük annyi hideg vízzel, hogy a halakat éppen csak ellepje, és kb. egy órán át lassú forralással főzzük-pépesítjük. A paradicsomot meghámozzuk és felaprózzuk, a halszeleteket kissé besózzuk, felhasználásig hidegen tartjuk. Sűrű szövésű szitán átszűrjük – nem passzírozzuk! – a hallevet, majd felöntjük egy liter hideg vízzel, és felforraljuk. Hozzáadjuk a pirospaprikát, a paradicsomot, ízlés szerint az eltördelt cseresznyepaprikát, végül a halszeleteket, az ikrát és/vagy a haltejet, és fedő alatt mérsékelt tűzön 10–15 percig – puhulásig – főzzük. Kavargatni nem szabad, mert a halhús törékeny, az edényt csak rázogassuk! A kész levest lehetőleg a főzőedényben tálaljuk, vagy nagyon óvatosan szedjük levesestálba, nehogy összetörjön a halhús. A csípős paprikát felkarikázzuk és külön tálkában tálaljuk.
Rántott ponty
Hozzávalók négy személyre: 8 megtisztított pontyszelet, só, a panírozáshoz liszt, tojás, zsemlemorzsa, a sütéshez bő olaj, a mártáshoz 5 dkg gomba, 1 citrom leve, 1 alma, majonéz (ha készen vásároljuk, 2 üveg), 2 evőkanál száraz fehérbor, 4 evőkanál tejszín, 1 kávéskanál vöröshagymakrém, 2 csapott kávéskanál őrölt fehér bors, 1 kávéskanál porcukor.
Előkészítés: A pontyot megmossuk, kissé beirdaljuk, alaposan besózzuk, állni hagyjuk. A gombát megtisztítjuk, apró kockákra vágjuk. Kevés citromlével elkevert vízbe tesszük. Az almát meghámozzuk, húsát apró kockákra vágjuk.
Elkészítés: A mártáshoz a gombát a citromos vízben megpároljuk, leszűrjük, hagyjuk kihűlni. A majonézhez keverjük a bort és a tejszínt. Hozzáadjuk a vöröshagymakrémet, az almát és a gombát, őrölt borssal, kevés porcukorral és a maradék citromlével ízesítjük. A halszeleteket lisztbe, tojásba és zsemlemorzsába forgatjuk. Forró, de nem túlhevített olajban aranysárgára sütjük. A mártással és főtt burgonyával kínáljuk.
(Forrás: Wikipédia, Mindmegette.hu)
