Figyelmesen végignéztem a szakemberek névsorát, Kádárékon – László és Barna –  kívül nem láttam egyetlen Maros, Hargita megyei fogathajtót sem, és  nem találkoztam Bartha Róbert nevével sem. Eltűntek volna a nagy-nagy tapasztalattal rendelkező fogathajtó szakemberek? Aligha... Sebaj – gondoltam –, azért a fogathajtás megyénkben negyedszázados múltra tekint vissza, Bálványosfürdő pedig megyénkben van – biztosan megmozgatta a résztvevőket, s alaposan megtárgyalták ügyes-bajos problémáikat, még akkor is, ha az írásban többé nem találkoztam a fogathajtással. Gondoltam, megkeresem Bartha Róbertet, hadd lássam, ő mit tud erről a „konferenciáról”, magáról a fogathajtásról.
– Magam is az újságból értesültem e „konferenciáról” – így Bartha Róbert –, melynek résztvevői közül hiányoztak Maros, Hargita megye jeles fogathajtói is. Így aztán nem csoda, ha sok szó nem esett a fogathajtásról... De nem esett a díjugratásról, sőt, a vágtáról sem.
– Akkor milyen sportlovas konferencia volt, ha nem tárgyaltak a lovassport ezen ágairól?
– Olyan, amilyent a lap megírt.
– Értem. Térjünk át fogathajtásra, megvolt már a fogathajtó szakbizottság évi értékelője?
– Meg, november első napjaiban Maros­vásárhelyen. Elemeztük a 2013-as év történéseit, teljesítményét, és leszögeztük a 2014-es esztendő fontosabb tennivalóit.
– Nézzük a 2013-as évet.
–  A széthúzás éve volt. A fogatok – me­lyek részt vettek az országos bajnokságon és a világbajnokságon – minőségi felállítása gyenge volt. A lovak kiöregedettek, a lótenyésztés egyharmadára lecsökkent. Végkövet­kez­tetésként ezt fogalmaztuk meg: sem pénzünk, sem lovunk nincs... Csak a véletlen játékának köszönhető, hogy a világbajnokságon szerepelt válogatottunk megtarthatta a 9. helyet, bár ott volt a lehetőség a 6. hely megszerzésére is. A lassan mögöttünk maradó év történései nagyon elgondolkoztattak mindenkit. Hogyan tovább? – kérdeztük egymástól. – Honnan állítjuk össze a jövő fogatait, honnan lesz pénz a fogatvásárlásra? Nem szóltam még a négyes fogatokról. 2013-ban csak kettő jött össze, így aztán elmaradt a bajnokság, ahhoz ugyanis legkevesebb három fogat kellett volna, s kell a jövőben is.
– Akkor ezzel meg is szűnt a négyes fogatok országos bajnoksága?
– Kaptunk ígéretet a Romsilvától két négyes fogatra, ez pedig azt jelenti, hogy 2014-ben újra sor kerül az országos bajnokságra.
– És mi lesz az egyes fogatokkal? A lovassportban nagy népszerűségnek örvendenek.
– Egyelőre csak elképzelések fogalmazódtak meg. Hogy összejön-e az országos bajnokság, eldől majd a május közepén sorra kerülő ostorbontóversenyen, melyet a Bihar megyei Csépán rendeznek meg az egyes, kettes és négyes fogatoknak. Nem­zetközi verseny lesz – ígérte a rendező Nistor család.
– Ez lesz tehát az idény első versenye, a többi...
– A következő július első felében Besz­tercén kerül megrendezésre, majd szep­tem­ber végén a marosvásárhelyi nemzetközi vetélkedővel zárjuk az országos bajnokságot.
– Hol vannak a székelyek? Hargita és Kovászna megye nem vállal fel egyetlen versenyszervezést sem?
– 2014-ben nem.
– A szakbizottsági ülésen tárgyaltatok-e a vágtáról?
– Természetesen boncolgattuk a kérdést, hogy lényegében a vágta milyen haszonnal jár a fogathajtásra, a fogathajtókra. Sajnos, sok jót nem hoztunk össze. Azt viszont elmondhattuk, hogy a magyarországi lovaslapok – Lovas Nem­zet, Junior Lovas Nemzet, Lovasélet, Pe­gazus, Lovak... – következetesen elfelejtették (elfelejtik) megemlíteni az erdélyi fogathajtók nevét, holott A-kategóriás versenyzőkről van szó. Röviden úgy fogalmaznak, hogy a „fogatosok”. Na persze a VIP-esek nevét nem felejtik el feltüntetni, még akkor sem, ha azok csak segédhajtók... Na de hadd menjek tovább, s mondjam el, hogy a jövőben a vágta szervezői több figyelmet kellene, hogy szenteljenek a lovakra előírt sza­bályok betartására. Csak így előzhetik meg az idén elkövetett hibáikat – nem volt szabályos lovuk, a lovaknak nem volt útlevelük, törzskönyvük, mikrocsipjük, egészségügyi igazolványuk, így aztán mind kölcsönlovakkal kellett versenyezniük, hogy azok milyenek voltak...
– Róbert, ismered a közmondást: Ajándék lónak nem nézik a fogát... Visszatérve az idén történtekre csak azt tehetem hozzá: így járunk valahányszor, ha nem kérjük ki a szakmában jártas, tapasztalt szakemberek véleményét, és a pártkatonai rang diktálta ízlés szerint intézkedünk.
– Tény, hogy ideje lenne végre felébrednünk, s rendeznünk sorainkat legalább itt, Kovászna megyében, ahol működik a fogathajtás, a vágta, a hagyományőrzés, ahol élnek és dolgoznak a lótenyésztők, ezeket mind össze kell fogni, egy családba tömöríteni – a lovassportok családjába!
– Természetesen pártérdekek nélkül! A pártoknak e téren egy feladatnak kell csak maradéktalanul megfelelniük, s ez a feladat az anyagi háttér biztosítása. Emlé­kezzünk csak: volt fortyogófürdői fogathajtásunk, dálnoki ménesünk (fogathajtásunk bázisaként), díjugratásra, tereplovaglásra szakosodott sepsiszentkirályi ménesünk... Három, figyelemre méltó lovassportbázisunk eltűnt a nagy, Kovászna megyei valóságban... Na de ezen már kár rágódni. Történt-e még valami érdemleges a lótenyésztés – elvégre minden lovassport alapja, kiinduló pontja ez – terén?
– Igen, volt még egy egyesületi találkozónk az országos nemesítőintézettel. Ezen biztató döntés született. A 2014–2020-as időszakra a lipicai anyakancák a fajta és a gének megőrzése érdekében évi 650 lejes (kancánként) támogatásban részesülnek. Kidolgozzák a törzsmének mag(sperma)begyűjtését és tárolását, a marosvásárhelyi méntelepen már épül is e célt szolgáló génmegőrző bank.
– Hargita megyében jártam, ott hallottam, hogy Homoródfürdőn nagy találkozót szervezett a fogathajtóknak Benedek Lukács...
– Így igaz, ott volt minden fogathajtó, s mindenik elmondta saját véleményét a 2013-as évről, kifejtette tervét a 2014-es esztendőre. Nagy és érdekes vita alakult ki a régi gárda és a fiatalok között. A 2014-es esztendőnek van, amire választ adnia... Azért (!) az élet megy tovább, s a jövő eldönti, kinek hol a helye!
– Hány lipicai ló van ma a megyében?
– 160–170 körül mozog a fajtatiszta lovak száma, ebből 60-at tartunk a kökösi Farm utca 500-ban.
– Hány nagy lótenyésztő farm működik?
– Angyaloson a Váncsa ménes, Bodza­for­dulón Hermeneanu ménese, Baróton Mál­ná­si Csaba ménese és Kökösben a már említett Farm utca 500. Na de elég sok gazda foglal­kozik 2–3 fajtatiszta lipicai ló tenyészté­sével.
– Ezek közül hány foglalkozik a fogathajtással is?
– A Váncsa ménes és a Farm utca 500.
– Fogarasi kötődésem súgja, kérdezzem meg, mi a helyzet a történelmi múltra visszatekintő alsószombatfalvi ménessel?
– Egyelőre lappangó a helyzete. A génmegőrzés és a fajtakonzerválás a fő célja. Egyéb­ként ez a helyzet a többi állami ménesben is. Eddig három állami ménes vett részt a fogathajtóversenyeken – a fogarasi, a bethleni és az aradi. Hogy mi lesz ezután, az a jövő titka.
Mi tagadás, jobb hangulatban is zártunk sportévet a fogathajtásban. Na persze, mivel a remény hal meg utoljára, mindannyian reménykedünk, hogy újra lesz ez jobb is. S hogy valóban lesz jobb is, az tőlünk függ, össze­fogásunktól, hozzáállásunktól, mindennapi munkánktól. Annyiszor elmondtuk és elmondjuk, hogy „lovakon érkeztünk a Kárpát-medencébe”. Ebből következik, hogy értékelnünk, tisztelnünk kell a lovakat s a hozzájuk fűződő sportokat. Ez magyar kötelességünk!