Adódnak helyzetek és esetek, amikor a nyilvánvaló dolgokat muszáj hangsúlyozni. Úgy vélem, ilyenben találjuk magunkat jelenleg is. Ezért nem lehet nem hangsúlyozni, hogy természetes körülmények között az ember valódi szükségleteihez igazítja a fogyasztást, következésképp a fogyasztó igényeit figyelembe véve folytatja tevékenységét a termelő, az iparos, a kereskedő.
Amint az orvos is a diagnózishoz igazítja a beteg kezelését, a leghatékonyabb gyógyszer kiválasztását például, és semmiképpen sem a forgalmazó által kínált, mi több, ajánlott (?!) bogyókat fogadja el optimális megoldásként.
Bölcsesség és a gyakorlati életben való jártasság elvárt, sőt, szükségszerű egységét fogalmazza meg frappáns módon egyik szólásunk is, hogy tudniillik télen ekét, nyáron szánt készít a jó gazda. Tanúsíthatja ezt a mai felnőtt is, aki segítkezett kisfiúként édesapja mellett, ha nem is szán, de szánkó készítésénél. Emlékezetében őrzi, hogy a legfontosabbat, a szánkótalpak hajlítását sem bonyolult mechanikai eljárással érte el a fúró-faragó apa, hanem magában a fában látta meg a szükséges szánkóalkatrészt – mint szobrász kőtömbben, fában a szobrot –, hogy aztán kivágva, faragva, csiszolva, kettőjük szeme előtt is a maga valóságában megjelenjék a két fő alkatrész, a két szánkótalp. A többi alkatrész elkészítését sem gépre bízta. A tervrajz pedig a fejében volt. Maga mérte, vágta, gyalulta, csiszolta és illesztette össze a részeket, hol itt, hol ott léptetve be egyéni „projektjébe” kisfiát: Hozd ide!, Fogd meg!, Vigyázz!, Engedd el!, s hasonló mondatokkal tartva kellő mederben együttműködésüket.
Amihez nyár végén, ősz elején hozzáfogott, az az első kiadósabb hó lehulltára elkészült, remekmű lett belőle. Siklott az egyenes úton, száguldott a domboldalon, a szikrázó fehér havon a zöldre festett szánkó! Sok éven keresztül szolgálta boldog tulajdonosát...
Belátom, ma akármely mennyezetmentes, s ezért az itt élő ember szemében bevégzetlennek, ideiglenesnek tetsző bevásárlóközpontban talán piacosabb, mutatósabb szánkót vásárolhat apa a fiának, ha beáll a tél. Potom pénzen, fél óra alatt van szánkónk! Csakhogy értéke sem több az ilyennek, mint az ára! Az ilyen „csodatárgy” üres, s ezért birtoklója – nem egy esetben: bitorlója! – nem tekinti kárnak, ha például el kell dobnia – minthogy az ilyen könnyen elromlik –, hiszen nincs benne az a lelki tartalom, ami az ember, mondjuk az apa és fia közti, huzamos ideig tartó együttműködés révén jött létre. Ők már csak fogyasztók, akikben bizonyára az igény sem a maga természetes módján merült fel, hanem egy üzleti reklám kelthette fel például. A termék tartóssága sem szempont ma már. Keresd az újat, dobd sutba a tegnapit! Fogyassz, s lehetőleg a soknál is többet, mert minden eladó. Erre biztatnak a megszámlálhatatlan példányban terjesztett reklám- és szórólapok, a hangos és fényreklámok kint a köztereken és bent az üzletekben. Már-már magadról is megfeledkezve bolyongsz, ha betévedsz néha egy-egy ilyen üzlet zsúfolt „légterébe”, ahol irdatlan tömeg nyüzsög és zsong, mohón mustrálva, fáradhatatlanul próbálva magára mindent, minek ára bizonyosan van, még ha a földön is járnak azok, de hogy értéke miben is állna, azt már nehezebb megállapítani. Ez utóbbi kérdéssel, nyilván, az „igazi” fogyasztó nem is fárasztja elméjét...
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
