Érdekesnek ígérkező könyvbemutató színhelye lesz a sepsiszentgyörgyi unitárius egyházközség tanácsterme ma este 7 órakor.* Igen érdekes, művészetpártoló reneszánsz személyiséggel ismerkedhet meg az érdeklődő közönség.
Barlabássy Lénárd negyedszázadon át, 1501-től 1525-ben bekövetkezett haláláig viselte az erdélyi alvajdai, egyben székely alispáni tisztséget. Bélyegét ott hagyta néhány erdélyi épületben, s némelyek máig épségben megmaradtak, fél évezred után is.
A könyv szerzője, a Budapesten élő Barabássy Sándor vetített képes előadás keretében mutatja be hősünket és művét. Barlabássy Lénárd ismert a művészettörténészek, heraldikusok, építészettörténészek, késő középkorral foglalkozó történészek körében, de ismeretlen a nagyközönség számára. Jó, hogy akadt egy jó értelemben vett megszállott ember, aki időt és energiát áldozott arra, hogy áttanulmányozza az alvajda által kiállított és a róla szóló, őt érintő dokumentumokat. A könyv által a közönség is megismerheti az egykori székely alispánt, de az is betekintést nyerhet életébe és művébe, aki csak az előadást hallgatja meg.
A magunk részéről három építészeti, művészettörténeti, címertani emlékre világítunk rá.
Barlabássy Lénárd 1508-ban épített kúriát Héderfáján, s oda helyezte székhelyét. Az évszázadok során az épület sok kézen ment át. A gazdátlanná vált ház sajnálatos módon a rendszerváltás után, századunkban ment tönkre, a műemlékből az első gerendát küküllőszéplaki magyar ember bontotta ki, utána közprédává vált a kúria. Ottjártunkkor néhány purdé büszkén dicsekedett azzal, hogy a boltíveket ők omlasztották be. A református egyházközségnek sikerült néhány, egykor címeres szemöldökkövet és pillért kimentenie. Nemrég újjáépítve – még befejezetlenül, de már tetővel – láttuk az udvarházat. A könyv szerzője szerezte meg egykori őse birtokrészét, és építi újjá a kúriát. Üröm az örömben, hogy egyik szemöldökkövön a Barlabássy-címert nem Keöpeczi Sebestyén József 1927-ben készült rajza, hanem Siebmacher Nagy Címerkönyvének kétes címerrajza alapján restaurálták.
Barlabássy Lénárd címerét ott látjuk a gyulafehérvári Szent Mihály-székesegyház 1512-ben befejezett Lázói-kápolnájának mennyezetén, a boltozat központi zárókövén épségben. A gyönyörű reneszánsz kápolnát az egyházmegye ezredik évfordulójára restaurálták, a külső címersor is újjáéledt.
Az alvajdához köthető műemlékek közt lenyűgöző a székelydályai református templom szentélyboltozatának festménye. A késő gótból reneszánszba hajló szekkó lombdíszes, úgynevezett „zöld szoba” díszítésén a gótikus bordák közötti mezőkben nyolc, az élő heraldika korára jellemző nagyméretű – átlagban 60x74 cm – címert találunk. A legkeletibb zárókőhöz viszonyított legközelebbi bordaközben jobbról II. Ulászló király, balra Barlabássy Lénárd címere, a következő bordaközben a régi székely címer és a szász közösség címere, a harmadik bordaközben Brassó város és Nagyszeben, a negyedikben jobbról Segesvár, balról az Árpád-ház sávozott címere látható. II. Ulászló hasonló, szintén színezett címere ugyanebből a korszakból a székelyszentléleki (1510) és a csíkcsobotfalvi oltár predelláján maradt fenn, fába faragva a segesvári Hegyi-templom déli ajtaján. A koronát, szívet és medvefejet átdöfő kardot tartó páncélos kart felmutató régi székely címer, melyet mellékcímerképként hatágú csillag és holdsarló övez ugyanebben az elrendezésben, megtaláljuk a csobotfalvi predellán. Egyértelműen a régi székely címerről és nem egyesített címerről van szó, az új címernek Zsigmond király általi adományozása csupán legenda. A szász közösség ugyanilyen egyszerű címere látható a szászbogácsi evangélikus templom 1533-ból származó faragott stallumán. Segesvár (és nem Kolozsvár!) hasonló címere látható a már említett Hegyi-templom 1595-ös évszámot viselő déli kapuján, valamint színesben, négyívű mérműves, Mátyás-kori faragványként egy hársfa korongon. Még a parókián láttuk, mára már ismét a templomot ékesíti. A többi címer előfordulása gyakoribb. Írott dokumentum nem maradt fenn, de joggal gyaníthatjuk, hogy Barlabássy Lénárd patrónusa volt az akkor még katolikus egyházközségnek, hisz miként Barabássy Sándor is rávilágít könyvében, sokakat támogató mecénásról van szó.
A könyv betekintést nyújt a korabeli erdélyi társadalmi viszonyokba, az erdélyi vajdaság és kancellária működésébe, a Barlabássy család eredetébe, jelentős tagjai életébe, tevékenységébe, a humanizmus és a reneszánsz kezdeti korába, művészetébe is.
* Barabássy Sándor: Egy reneszánsz mecénás főúr a 15–16. századi Erdélyben. Barlabássy Lénárd erdélyi alvajda, székely alispán kora és tevékenysége a dokumentumok tükrében, Méry Kiadó, Budapest, 2012