Könyvbemutató és előadásBarlabássy Lénárd és kora

2013. december 7., szombat, Magazin

Érdekesnek ígérkező könyvbemutató színhelye lesz a sepsiszentgyörgyi unitárius egyházközség tanácsterme ma este 7 órakor.* Igen érdekes, művészetpártoló reneszánsz személyiséggel ismerkedhet meg az érdeklődő közönség.

Barlabássy Lénárd negyedszázadon át, 1501-től 1525-ben bekövetkezett haláláig viselte az erdélyi alvajdai, egyben székely alispáni tisztséget. Bélyegét ott hagyta néhány erdélyi épületben, s némelyek máig épségben megmaradtak, fél évezred után is.
A könyv szerzője, a Budapesten élő Barabássy Sándor vetített képes előadás keretében mutatja be hősünket és művét. Barlabássy Lénárd ismert a művészettörténészek, heraldikusok, építészettörténészek, késő középkorral foglalkozó történészek körében, de ismeretlen a nagyközönség számára. Jó, hogy akadt egy jó értelemben vett megszállott ember, aki időt és energiát áldozott arra, hogy áttanulmányozza az alvajda által kiállított és a róla szóló, őt érintő dokumentumokat. A könyv által a közönség is megismerheti az egykori székely alispánt, de az is betekintést nyerhet életébe és művébe, aki csak az előadást hallgatja meg.
A magunk részéről három építészeti, művészettörténeti, címertani emlékre világítunk rá.
Barlabássy Lénárd 1508-ban épített kúriát Héderfáján, s oda helyezte székhelyét. Az évszázadok során az épület sok kézen ment át. A gazdátlanná vált ház sajnálatos módon a rendszerváltás után, századunkban ment tönkre, a műemlékből az első gerendát küküllőszéplaki magyar ember bontotta ki, utána közprédává vált a kúria. Ott­jártunkkor néhány purdé büszkén dicsekedett azzal, hogy a boltíveket ők omlasztották be. A református egyházközségnek sikerült néhány, egykor címeres szemöldökkövet és pillért kimentenie. Nemrég újjáépítve – még befejezetlenül, de már tetővel – láttuk az udvarházat. A könyv szerzője szerezte meg egykori őse birtokrészét, és építi újjá a kúriát. Üröm az örömben, hogy egyik szemöldökkövön a Barlabássy-címert nem Keöpeczi Sebes­tyén József 1927-ben készült rajza, hanem Siebmacher Nagy Címerkönyvének kétes címerrajza alapján restaurálták.
Barlabássy Lénárd címerét ott látjuk a gyulafehérvári Szent Mihály-székesegyház 1512-ben befejezett Lázói-kápolnájának mennyezetén, a boltozat központi zárókövén épségben. A gyönyörű reneszánsz kápolnát az egyházmegye ezredik évfordulójára res­taurálták, a külső címersor is újjáéledt.
Az alvajdához köthető műemlékek közt lenyűgöző a székelydályai református templom szentélyboltozatának festménye. A késő gótból reneszánszba hajló szekkó lombdíszes, úgynevezett „zöld szoba” díszítésén a gótikus bordák közötti mezőkben nyolc, az élő heraldika korára jellemző nagyméretű – átlagban 60x74 cm – címert találunk. A legkeletibb zárókőhöz viszonyított legközelebbi bordaközben jobbról II. Ulászló király, balra Barlabássy Lénárd címere, a következő bordaközben a régi székely címer és a szász közösség címere, a harmadik bordaközben Brassó város és Nagyszeben, a negyedikben jobbról Segesvár, balról az Árpád-ház sávozott címere látható. II. Ulászló hasonló, szintén színezett címere ugyanebből a korszakból a székelyszentléleki (1510) és a csík­csobotfalvi oltár predelláján maradt fenn, fába faragva a segesvári Hegyi-templom déli ajtaján. A koronát, szívet és medvefejet átdöfő kardot tartó páncélos kart felmutató régi székely címer, melyet mellékcímerképként hatágú csillag és holdsarló övez ugyanebben az elrendezésben, megtaláljuk a csobotfalvi predellán. Egy­értelműen a régi székely címerről és nem egyesített címerről van szó, az új címernek Zsigmond király általi adományozása csupán legenda. A szász közösség ugyanilyen egyszerű címere látható a szászbogácsi evangélikus templom 1533-ból származó faragott stallumán. Segesvár (és nem Kolozs­vár!) hasonló címere látható a már említett Hegyi-templom 1595-ös évszámot viselő déli kapuján, valamint színesben, négyívű mérműves, Mátyás-kori faragványként egy hársfa korongon. Még a parókián láttuk, mára már ismét a templomot ékesíti. A többi címer előfordulása gyakoribb. Írott dokumentum nem maradt fenn, de joggal gyaníthatjuk, hogy Barlabássy Lénárd patrónusa volt az akkor még katolikus egyházközségnek, hisz miként Barabássy Sán­dor is rávilágít könyvében, sokakat támogató mecénásról van szó.
A könyv betekintést nyújt a korabeli erdélyi társadalmi viszonyokba, az erdélyi vajdaság és kancellária működésébe, a Barlabássy család eredetébe, jelentős tagjai életébe, tevékenységébe, a humanizmus és a reneszánsz kezdeti korába, művészetébe is.

* Barabássy Sándor: Egy reneszánsz mecénás főúr a 15–16. századi Erdélyben. Barlabássy Lénárd erdélyi alvajda, székely alispán kora és tevékenysége a dokumentumok tükrében, Méry Kiadó, Budapest, 2012

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Részt kíván-e venni a június 9-i európai parlamenti választásokon?









eredmények
szavazatok száma 767
szavazógép
2013-12-07: Magazin - :

Eljátszani az eljátszhatatlant (Színházi tükör)

Lehetetlen vállalkozás egy aprócska rovatban bemutatni Mátray László színművészt, ezért csupán legújabb szerepéről, a Hamletről faggattuk.
2013-12-07: História - Kádár Gyula:

„Tiszta” Romániát! (20.)

A nemzetállam gyökerei
Az egységes, homogén nemzetállam megteremtésére való törekvés nem Nicolae Ceauşescu kommunista diktátor nevéhez kötődik. Ennek gyökere másfél száz éves múltra tekint vissza, még az 1881-ben kikiáltott Románia előtti időkbe. A két román vajdaságból – Moldvából és Ha­vaselvéből – alakult Egyesült Fejedelem­ség már az 1860-as évek első felében úgy egységesül, hogy nemcsak modern alapokra épül, hanem nacionalista nemzetállami eszmeiségre is.