Idén sem lazsált a békési Mikulás. S hogy mennyit dolgozik, milyen sokfelé jár, azt mi sem mutatta jobban, mint hogy szépen lefogyott, és ide-oda száguldozván a világban, kicsi székely tájszólás is ráragadt. Mindkettő jól áll neki. Sőt, a szakáll is, még ha kicsit sajátosra is növesztette.
A KÉSZ és a Családért Alapítvány immár több éve és több helyszínen együtt jelenik meg, ha ünnepről, meglepetésről és örömszerzésről van szó. Így volt ez 2013-ban is. Előbb a Tisza Kálmán Közoktatási Intézmény gyógypedagógiai egységének kis lakóit – több mint százat – örvendeztették meg, ők már ismerősként üdvözölték „Imre bácsit”, azaz Molnár Imre bűvészt Székkutasról, aki a leghálásabb közönségként emlegeti őket, és sohasem jön ugyanazzal a műsorral.
A város összes középiskolájának elemistáiból került ki a százhúsz gyerek, akiknek a mindig nagyon szíves és figyelmes vendéglátó református testvérek gyülekezeti terme tárta ki ajtaját, hogy az idelátogató kicsik visongva élhessenek, énekelhessenek, lélegezzenek együtt a visszatérő Tücsök Peti és Hangya Levi zenés, derűs előadásán, és kicsit megilletődve átvegyék a Mikulás bácsitól az ajándékokat.
Ugyancsak ajándékokkal, meglepetésműsorral és sok-sok szeretettel köszöntötték a Böjte Csaba atya által megálmodott nagyszalontai gyermekotthonban élő pontosan száz árva, félárva gyermeket advent második vasárnapján a békéscsabai Evangélikus Gimnázium diákjai és a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) békési szervezetének tagjai. Az „evigimis” növendékek – kik tanáruk, Sándor-Kerestély Ferenc (aki egyben a KÉSZ békési csoportjának titkára) vezetésével érkeztek a „Részek” e hajdúvárosába – zenés-verses ünnepi műsort állítottak össze, s az iskolában összegyűlt támogatással és a tanulók által saját kezűleg készített csomagokkal örvendeztették meg az otthon lakóit.
Itt is Molnár Imre bűvész tartott interaktív és frenetikus sikerű előadást, s a fiatalos Mikulás is megjelent, aki békési termékeket tartalmazó – Gúti-féle csokoládé, cukorka, szaloncukor – csomagokat adott át a gyermekeknek. A Barkászné Brezina Bea által készített, vásárolt és gyűjtött sütemények és finomságok külön meglepetésként szolgáltak.
Az ünnepségen jelen volt az az amerikai, de olasz származású üzletember (Dominic Gallello), aki az épület helyreállítását túlnyomó részben támogatta. Felesége, a japán Nape Gallello minden évben a gyerekekkel ünnepli születésnapját, bármilyen időjárási viszonyok legyenek is. Kötődésük az otthonhoz mondhatni romantikus és folyamatos. Jövőre napelemekkel és energiatermelő szélkerékkel gazdagítják a létesítményt. Most épp egy százegynéhány szeletes torta járt a gyerekeknek, no meg kis figyelmesség. Ebéd után a gimisek maradtak még, és sötétedésig folyt a vidám játszóházas program.
Ha e sorok íróját megkérdik, mi hatotta meg leginkább e három nap alatt, akkor habozás nélküli a felelet: az a két kis töpörtyű óvodás szöszi békési lyány, akik csak besettenkedtek nagyobb tesójuk után, de ha már ott voltak, kaptak csomagot is, és ezt két hangos köszönömmel, öleléssel és cuppanós puszival köszönték meg. Hát ennyit a buzgó békési Mikulásról. Párás szemüveggel úgysem lehet már folytatni az írást.
