Ezzel egy időben született meg a kormányrendelet, amely arra kötelezi jövő tanévtől az iskolákat, hogy a fizetésalapot igazítsák a diáklétszám szerint kiszámított alapfinanszírozáshoz, mert kiegészítő összegeket ezentúl nem kapnak. Magya­rán: vonjanak össze osztályokat, iskolákat, bocsássanak el pedagógusokat, gazdálkodjanak az eddiginél is ke­vesebb összegekből. Egy hónapon belül két egymásnak ellentmondó ígéret és rendelet, melyekről azt állítják: az oktatás minőségét szolgálják.
Nos, ami a költségvetést illeti, érdemes visszapillantani, mi történt az elmúlt öt esztendőben. 2008, 2009 után olyan mély gödrökkel is szembe kellett néz­nie a tanügynek, amikor a nemzeti össztermék három százalékát sem érte el az állami finanszírozás, csupán a kutatásnak szánt büdzsével csinosítgatták időnként, jelenleg pedig azt is eredménynek tekinti a hatalom, hogy jövőre eléri a 3,4 százalékot, ami jóval alulmarad az oktatási törvényben előírt, és a szakszervezetek által a novemberi utcai tiltakozások alkalmával is erőteljesen követelt hat százaléktól. Ami a számokon túl még keservesebb, hogy egy lépés sem történt az oktatási reform útján: nem születtek meg az új tanter­vek és az ezekhez igazított tankönyvek, anyagi okokból az iskolák jó hányada kénytelen volt megszüntetni a diákok által kedvelt választható tantárgyak oktatását, és csupán a túlzsúfolt és legnagyobb részt gyakorlati haszon nélküli törzsanyagot gyömöszölik továbbra is a fejekbe, a román nyelv idegen nyelvként történő oktatását elnapolták, de még az sem érdekelte a szaktárcát, hogy az ingázó diákok tömegesen maradnak ki az iskolából, mert nem kapják meg a támogatást. Leálltak a beruházások, félbemaradtak az építkezések, csupán konzervdoboz-szerű iskolák és sporttermek épültek, gyakran olyan településeken, ahol fogytán a gyermek.
Átgondolatlanul, az éppen hatalmon lévő döntés­hozók kénye-kedve, politikai színezete szerint születtek a döntések, és hiába tartott évekig a 2011 januárjában végre megszületett oktatási törvény vitája – annak előírásait nem alkalmazzák, sőt, időnként homlokegye­nest ellenkező irányú intézkedéseket hoznak. Csoda-e, hogy novemberben tízezer tanügyi alkalmazott követelte a fővárosban a törvény betartását, a hatszázalékos költségvetési részesedést az oktatás számára, s hogy az újabb megszorítások hallatán az elkeseredés, a munkahely féltése lesz úrrá a pedagógusok körében?
Az ünnepekre való tekintettel elhalkultak a szakszervezetek, de ígérik, januárban visszatérnek az utcák­ra, mert nem hagyhatják, hogy az oktatás felemelkedését hirdető hazugsághegy mindent maga alá temessen.