Addig marta Victor Ponta és Crin Antonescu egymást, míg feljavított imágóval megjelent a hazai politika színpadán az államelnök, s a miniszterelnök rákényszerült, hogy újabb alkut kössön vele: Ponta március 31-ig lemondott az üzemanyagok árának hét eurocentes emeléséről, cserében Traian Băsescu aláírta a jövő évi állami költségvetést.
Traian Băsescu pontosan ráérzett, hogy Victor Ponta kénytelen lesz lemondani az üzemanyag árának emeléséről, mert háta mögött ugyan pártja, de a liberálisok folyamatosan zsarolják, s ha továbbra is csak a szocialista érdekcsoportok véleményét hallgatja meg és ülteti életbe, kormányon maradhat ugyan, de azzal a csekély többséggel, mellyel rendelkezni fog, nehéz lesz az élete.
Legújabban a televízió elnökének személye bolygatta fel a közös kormányzást, de az igazság az, hogy a civakodás, rivalizálás azonnal megkezdődött, amint hatalomra jutottak. Antonescuéknak eszük ágában sem volt – sem tegnap, sem tegnapelőtt, de még holnapután sem – kilépni a kormányból, mégis jó ideje a szakadás lehetőségével tartották sakkban a miniszterelnököt. Fölényes, álellenzéki viselkedése valójában választási kampánya része, miközben nyakig benne a hatalomban, úgy bírálja szocdem barátait, mint akinek az égadta világon semmi köze az események alakulásához. Tegnap is elégedetten jegyezte meg: Victor Ponta már erejét vesztett ember.
Különben a Ponta-kormány, mely alig teljesített valamit választási ígéreteiből, időnként meglepően nevetséges intézkedésekkel áll elő: a közlekedési és pénzügyminiszter például megtiltaná a személygépkocsi-tulajdonosoknak, hogy autóstopposokat szállítsanak, vagy ki tudja, kinek hasznára összevonnák a Román Paraszt Múzeumát a Falumúzeummal, úgy módosítaná a Btk.-t, hogy mestere és mentora, Năstase és még néhány csókos visszatérhessen a párt- és közéletbe. Nevesincs emberei már ellepték az országos és megyei hivatalokat. Az új művelődési miniszter, Gigel Ştirbu nevét – aki mellesleg ortodox pópa volt, s alkoholkereskedelemből gazdagodott meg – kinevezéséig senki nem hallotta. Nem véletlenül jegyezte meg Andrei Pleşu, amikor megkérdezték, ismeri-e, hogy sosem hallott róla, de egy Gigellel több vagy kevesebb a kormányban, már aligha számít.
Romániában ma tipikusan infantilis kormányzás zajlik: ha valaki felsőbb szinteken el akar érni valamit, feltétlenül az ellenkezőjét kell javasolnia.