G. Olosz Ela nem is olyan rég úgy lebbent el közülünk, hogy hátra sem kellett pillantania – biztosan érezhette: kincsek maradtak mögötte. Ez az óriás hagyaték lám, nem fér ma a falak közt: vibrál, zsibong, lüktetve támad világra tárt szárnya, mert mindenség-ölelő lelke van.
E szőnyegek közül azok is, amelyek nyugalmat sugároznak – szélfúvásban s viharban érett bölcsesség harmóniája s nyugalma ez –, szárnyra kélnek belengeni a világot, akárha volnának öröklétet ringató keleti repülő- szőnyegek. Amit szállani vélek rajtuk, egy bárányka volna, s látom már több évtizede, mióta Ella asszony tüneményeit nézem, tán Kovászna éles fenyői alján vagy a csomakőrösi kertek alatt ott legelészget jó jerke juhunk, melytől e csoda ellett.
Bizony, a mi vihar oly sűrűn megtépte, nagyidő oly gyakran látogatta életünk képe is lehetne ama szelíd juhocska. Bőrét könnyen nyúzhatónak, gyapját gyorsan nyírhatónak vélik. S hogy bár egy szála a semmi szélbe el ne veszne, Gazdáné Olosz Ella osztovátájára fonalként felvetette. És csattogott az a szövőszék, bordái közt a karnyújtásnyira lélegző lét, a népélet képei rögtön mutatkoznak, mintha százezer asszony nyüstölné egyszerre gondját-baját, szombat esti álmát a nagy székely éjszakában: ám rögtön légiesítettebben s messzire látó ujjbegyek alatt izgulóan.
És időnként szekerce alól pattant forgácsot, faháncsot hoz csőrében egy madár.
S íme, rontásra, zúzásra, gyűrésre és tűrésre szánt életünk minden szélbe-szóratásnak szánt szála e pazar gazdagsággal áradó világban immáron befonva és beszőve. Tekintete útját követve aztán Ella asszony is nekivágott, szinte Kőrösi Csoma Sándor nyomában, Közel-Kelet sivatagjain és hegyein át, néhány kuncogó krajcárral, mint ki bölcsőt keres és Himalájára talál. Beitta Párizs, az életszerelem és a művészet világvárosának fényeit, s nincs olyan erős maradandó érvényű áramlata a huszadik század végi szövő-fonó művészvilágnak, mely ne szövetett volna összetéveszthetetlenül egyénivé és eredetivé az ő törékeny ujjai alatt. E szőnyegekben a századvég fémes fényei vibrálnak, szívünkre hajló, égre nyúló formák, tömör suttogások s karcsú sikolyok támadnak e szőttesekből, méltóság, fenség és erő árad belőlük, pedig tapintásra mily gyengéden puhák.
Lélegző, lüktető és áttűnő, pattanó figyelemre késztető ez az eggyészőtt világ, vélném, hogy ott a csadorban burkolózott közel-keleti hegyek vonulnak, pedig jól látom én, hogy a csador mögött balladát éneklő székely asszonyok.
Igaz művész hagyhat csak ily örök életű örökséget a földön a tovább tevő-vevő hátramaradottaknak; s midőn szövőszéke végképp elhallgatott, e művészasszony is ránk testálta minden titkát-kincsét, csupán egymaga szőtte repülő szőnyegét tartva meg távozó magának: lám, míg mennyekig száll rajta, bárányka képében szomorúan néz le mireánk.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
