Bármit is kérdeznek, csak hazugságot mondhatok – mondta a köszöntés, bemutatkozás után a telephely alkalmazottja. Így az egyébként joviális beszélgetés során csak annyit tudhattunk meg biztosan, hogy miattunk, a sajtó képviselői miatt húzódik el egy-egy ilyen kutatófúrás megkezdése (magas ellenérdekek lehetnek a háttérben – sejteti a „házigazda”). Pedig ők – a középkorú férfi elmondása szerint több ilyen kutatófúráson vett részt, még némi szakmai megközelítéssel is szolgál – a helyieknek mindenhol hasznot hoznak, nemcsak az altalaj kincseit tárják fel, hanem utat javítanak, terepet rendeznek.
Nos, a tereprendezés meglehetősen sajátos nyomai láthatók itt, a Kis-Bászka már szűkülő völgyében, Kommandótól mintegy húsz kilométerre. A közel egyhektáros, korábban tarvágással lecsupaszított oldal alsó felében, négy-öt méter magas dróthálós kőtámfal mögött, amelyet a patak mentén, mintegy félszáz méteren alakítottak ki, félhektárnyi vízszintes, autóval is jól járható, sima platformot képeztek ki. Közepében mély gödör tátong, bizonyára oda szerelik majd fel a fúrótornyot, amelyet – véltük felfedezni – speciális teherautókkal már a helyszínre szállítottak. A telepen egyébként – amelynek felső végében nehéz haszonjárműveket is elbíró csőhidat építettek – erőgépek, konténerek, fémállványok tucatjai és rengeteg betonlap, építőelem vár felhasználásra. A szükséges energiát duruzsoló villanygenerátor biztosítja.
Természetesen sem körülnézni, sem fényképezni nem engednek (hiszen magánterület), engedélyt, na meg információt – kőolaj, földgáz, netán palagáz után kutatnak majd? – esetleg a „holnap” (szombaton – szerk. megj.) érkező ploieşti-i főnököktől kaphatnánk, akik a munka beindítására jönnek – tudjuk meg a rövid, közvetlen beszélgetés során. Így a szemközti oldalt borító erdőbe kapaszkodunk fel felvételeket készíteni, ahonnan talán még szembetűnőbben kirajzolódik a tájban ejtett seb, na meg fennebb, az út mentén sorakozó rönkök sokasága.