A hazát és szocialista rendszerünk nagyszerű vívmányait meg kell védeni a körülöttünk ólálkodó ellenséges erőktől. Most már győzött a szocializmus, és így mindenünnen irigykedve figyelik a nálunk beköszöntött aranykort, amit bizonyosan le akarnak másolni vagy el akarnak lopni, ezért mindenre fel kell készülnünk, még a legrosszabbakra is. A gárdát éppen ezért alaposan fel kell készíteni, hogy ha valaki ellenünk fordulna, akkor haté­konyan – csak úgy könnyedén, fél kézzel – vissza tudjunk vágni az illető ellenséges erőnek, és elseperjük. Az elseprésben természetesen a Fekete Seregnek lenne legnagyobb gyakorlata és szerepe. De hogy ne lankadjon a harci kedv, és formában maradjanak csapataink, állandóan gyakorlatozni kell, feltétlenül lövészetre kell járni. Az egész nép harcában – mint már említettem – a nők is kiveszik részüket. A legutóbbi lövészeten az egyik naiv hölgy megkérdezte a tisztet, aki a lőgyakorlatot vezette, hogy hason, avagy háton kell-e lőni, mire az illető azt válaszolta, hogy úgy, ahogy megszokta. Volt olyan harcos amazon, aki az egész tisztikart lefektette, amikor betöltött puskáján a ravaszt húzogatva megfordult a lőtéren, mert fegyvere éppen csütörtököt mondott, ő viszont azt mondta, hogy nem akar elsülni.
Modern fegyvereink zöme első világháborús puskákból áll, amelyekbe legfennebb öt golyó fér, és minden lövés után fel kell húzni a závárt. Ha a harcos nem szorítja jól vállgödrébe, amikor eldurran, akkorát rúg, mint egy ló, és leterítheti a célba lövőt is.
Hadgyakorlaton vaktölténnyel kell lövöldözni a vakvilágba. Legutóbb is éppen egy ejtőernyős bevetés megakadályozását gyakoroltuk Szemerja végén. Hogy az ellenség felderítői ne tudjanak harci potenciálunkról képet alkotni, a vaktöltények csomagolását el kell égetni, az üres töltényhüvelyeket vissza kell szolgáltatni. Az egyik óvatlan harcos a csomagolásban felejtett egy vaktöltényt, ami felrobbant a tűzben. A szétpukkant hüvely egy darabja orron találta az egyik harcost. Folyt a vér, mint az akciófilmekben. Volt, aki összeesett a látványtól. Persze, ha ez kiderül, óriási ribillió támadt volna. A hüvelyt már nem lehetett leadni, ezért jegyzőkönyvet kellet írni, hogy harc közben a hüvely a zavaros patakba esett, és elvitte a víz.
De ennél nagyobb háborús esemény is történt egy másik hadgyakorlaton, sz­e­rencsére akkor nem osztottak még vaktöltényt sem. Viszont a harcosok a harci cselekmények előtt feltankoltak folyékony munícióval, amit szorgalmasan porlasztottak el a Pacé nevű domboldal elfoglalásakor. (A Pacé-domb a katonai térképeken dealul Pate néven szerepelt, ami lefordítva pástétomot jelent!) Szóval folyt a pálinka, a bor, és folytak a harci cselekmények. A hadsereg vidáman hódította meg a legközelebbi magaslatot, és azt dalolva foglalta el. Olyan hazafias nótákat énekeltek, hogy: Kossuth Lajos azt üzente…
A parancsnok meg azt üzente, hogy fejezzük be gyorsan a támadást, míg a győzedelmes sereg el nem kezdi énekelni az ellenséges hadak idegen himnuszait. Bár egy része a csapatoknak az ellenség szerepét játszotta, még azoknak sem lett volna ildomos holmi porladó sziklás himnuszokat énekelni.
A baj az volt, hogy a katonák egyéni akciókba kezdtek győzelmi mámorukban, és puskájukat hátrahagyva elindultak vissza utánpótlásért a legközelebbi vendéglőbe, a Libába.
A puskákról darabszámra el kellett számolni, ezért a csatatéren a parancsnokok között pánik tört ki. Ha éleslőszerük lett volna, akkor bizonyosan bevetik a vidáman visszavonuló közlegények ellen. Nem maradt más hátra, mint az, hogy a vezérek harci káromkodásokat hallatva a fegyverek begyűjtésére szólították fel a fejetlenül visszavonuló erőket. Hála a fennvalónak, pártnak vagy minek, végül is minden fegyver megkerült, és a hadtest nagyon jó osztályzatot elérve sikeresen befejezte a hadgyakorlatot. Az esetet senki nem jelentette, bár lehet, hogy a kémelhárítók mégis kiszivárogtattak valamit, mert a következő hadgyakorlaton mindenki harci felszerelését át kellett kutatni, és a kézigránátoknak álcázott italosüvegeket összeszedték a har­co­soktól. Muníció híján viszont a ha­zafias dalok ének­lése sem ment, és a had­gyakorlat közel sem si­került olyan jól, mint az előző.