A nagygyűlésre az alkalmat az akkor folyamatban lévő közigazgatási-területi átszervezés adta, és az, hogy akkoriban a magyar politikai érdekképviselet a ma­gyarság és más etnikai csoportok jogállását erősítő törvényjavaslatai folyamatos elutasításba ütköztek a pozsonyi parlamentben. Az összejövetel résztvevői ezzel összefüggésben több fontos, a felvidéki magyar közösség jövőjével kapcsolatos kérdést kívántak megválaszolni. A helyi sportcsarnokban rendezett összejövetelen a felvidéki magyarság érdekképviseleti szervezeteinek túlnyomó része képviseltet­te magát. A mintegy három és fél ezer résztvevő között ott volt az akkori pozsonyi törvényhozás összes magyar kép­viselője, valamint a felvidéki magyarság önkormányzati képviselőinek és polgármestereinek mintegy kétharmada. Az összejövetel központi témái a magyar közösség alkotmányos jogállásának állapota és a közigazgatási-területi átszervezés addig ismert tervezetei voltak.
A nagygyűlés egyik fő szervezője az Együttélés politikai mozgalom akkori elnökeként Duray Miklós volt. „Leszögeztük, hogy a közigazgatási átrendezéssel olyan helyzetet kell teremteni, amelyben létre lehet hozni egy kulturális autonómiát, azaz egy személyelvű autonómiát” – mondta az összejövetelre emlékezve Duray Miklós. Hozzátette: a felmerült célkitűzések között az is elhangzott, úgy kell meghatározni a közigazgatási területeket, hogy azokban éljen a magyarok 95 százaléka, s azok sajátos jogállással rendelkezzenek.
Berényi József, a Magyar Közösség Pártjának (MKP) elnöke (fotó) szerint az összejövetel az akkor egy éve létező Szlovákiában nagy jelentőséggel bírt, főként amiatt, hogy a nagygyűlésen elfo­gadott állásfoglalás őshonos közösségként határozta meg a Szlovákiában élő ma­gyarságot, közben kimondta az állam keretei közötti önrendelkezés igényét. „Tény, hogy a találkozón elfogadott állásfoglalásból kevés célkitűzés valósult meg az elmúlt húsz évben. A résztvevők lelkesedése nem vált valós közakarattá” – írta az MKP elnöke az évforduló kapcsán kiadott állásfoglalásában. Rámutatott: az elmúlt húsz évben több mint 110 ezerrel csökkent a magyar közösség létszáma a Felvidéken, ez elsősorban annak tudható be, hogy a magyarok lakta régióban nincs sajátos jogállású közigazgatási terület, illetve a szlovákiai kisebbségek nem rendelkeznek az önkormányzatiság semmi­lyen formájával sem.
Bugár Béla, a Most–Híd szlovák–ma­gyar párt elnöke – aki 1994-ben még a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom (MKDM) elnökeként vett részt a találkozón – úgy vélte: a nagygyűlés célja az volt, hogy a szlovákiai magyarok és képviselőik elmondhassák, mi az, amit szeretnének Szlovákiában, s hogyan szeretnének ma­gyarként Szlovákiában élni. „Én azt hi­szem, hogy ezt a célt a nagygyűlés teljesítette, az egy más dolog, hogy ezután mi történt az egyes pártokon belül” – jegyezte meg Bugár Béla.
A komáromi nagygyűlés résztvevői állásfoglalást is elfogadtak, ebben egyebek mellett az úgynevezett önkormányzati charta és a kisebbségi nyelvek európai chartájának elfogadtatását is előirányozták. Ezeket az elveket mindmáig nem sikerült a gyakorlatba ültetni. A komáromi nagy­gyűlésről az évfordulón egy évtizede minden évben megemlékeznek.