A rendszerváltás óta eltelt időszak szlovákiai magyar politikájának megújításáról, a szlovák–magyar viszony alakulásáról és a felvidéki magyar érdekképviselet által megrajzolható jövőképről beszéltek annak a szakmai konferenciának a résztvevői, amelyet a Pro Futuro Hungarica polgári társulás szervezésében tartottak tegnap Pozsonyban.
A rendezvény házigazdája Csáky Pál, a Magyar Közösség Pártjának (MKP) volt elnöke, jelenlegi elnökségi tagja volt. Bevezető beszédében a rendszerváltás óta eltelt éveket összegezte. Elmondta: az országban 1989 után a legnagyobb újdonságok közé tartozott a magyar pártok létrejötte, majd azok egyesülése.
Miroslav Kusy szlovák politológus rámutatott: bár a magyar közösség súlya Szlovákia létrejötte után megháromszorozódott (addig a lakosság 4 százalékát, később pedig 12 százalékát tette ki), mégsem élvezhette ennek előnyeit. Felidézte az első szlovák kormányzatok idején történt eseményeket, amelyek a nemzetállam kiépítését szolgálták, így az államnyelvtörvényt, az újfajta közigazgatási felosztást, amely a magyar közösség arányát minden közigazgatási egységben csökkentette. „A meciari korszak hatalmi politikájának több intézkedése egyértelműen a Szlovákiában élő magyarok erőszakos asszimilációját szolgálta” – szögezte le. Öllös László politológus hangsúlyozta: a szlovákiai politikában rögzült az a nézet, miszerint az országban élő magyarság megtartására irányuló lépések az ország szétverését eredményezik. Szerinte a szlovák alkotmány Mi, a szlovák nemzet szavakkal kezdődő preambulumának szelleme máig él a szlovák politikában. Az előadások utáni hozzászólások mondanivalója az volt, hogy az autonómia nem cél, hanem eszköz a felvidéki magyarság megmaradásához.
