Január elsejétől Románia is kénytelen volt liberalizálni a földeladást, lejárt a hétéves türelmi idő, így ettől az időpont­tól külföldi állampolgárok szabadabban vásárolhatnak me­zőgazdasági területeket, erdőket. Év végén kutyafuttában át­nyomtak a parlamenten egy rossz törvényt, amely bizonyos fékeket tartalmazott, de az államelnök visszaküldte felülvizsgálatra, hát most szabad a pálya – aggodalmaskodnak sokan. Mintha felednék, hogy tulajdonképpen eddig sem volt aka-dály a külföldiek előtt, csupán be kellett jegyezniük Romá­niában egy céget, és az nyugodtan bérelhetett, vásárolhatott termőföldeket, annyit, amennyit akart. Nem véletlen, hogy most, a botrány kirobbanásakor az ország 9,4 millió hektáros mezőgazdasági területéből egymillió már más államok polgárainak tulajdonában van, kétmilliót szintén idegenek ellenőriznek, egyelőre csak bérlőként. S eme listán egyálta­lán nem járnak élen a magyarországiak. A felvásárolt földek 23 százaléka olasz, 15 százaléka német, 10 százaléka arab országokból érkezettek tulajdonában van, magyar vásárló, bérlő eddig 8 százaléknyira akad. Aki akarta, vehette eddig is a drága román földet, s hogy immár magánszemélyként is megteheti, sokat nem oszt vagy szoroz. A román hatóságok nagyon későn ébredtek fel, hogy életképes agrárpolitika hí­ján szépen, lassan kifogy a talaj a lábuk alól, nem teremtették meg azt a támogatási rendszert, amely a föld meg­mű­velésére ösztönözné a polgárokat, így szabadulnak attól, eladják, kiadják területeiket.
S lám, a román állam képviselői, a mindig lesben álló ügyeletes hőbörgők ahelyett, hogy azon gondolkodnának, miként lehetne vonzóvá, a kisgazdák számára is jövedelme­zővé tenni a mezőgazdasági munkát, azért aggódnak, hogy a magyarok darabonként szerzik vissza Erdélyt, a magyar állam segédletével kaparintják meg területét. Ismét előkerült a régi lemez, sorjázzák, hogy a magyarok épületek, területek sokaságát kaparintották meg a visszaszolgáltatás során, nacionálkommunista szlogenekkel már-már visszaállamosítást követelnek, s valahogy a lényegről, a miértről hallgatnak. Nem hajlandóak bevallani, pedig ismerik a történelmi tényt: Erdélyben a magyar egyházak, egykori földbirtokosok, grófok, bárók, kisnemesek, szabad székelyek stb. tulajdonlották az ingatlanvagyon jelentős részét. S erről birtoklevelek ta­núskodnak. Nem beszélnek erről, hisz maguk kérdőjeleznék meg: akkor mi közük ehhez a földhöz?
Jó lesz figyelni, jó lenne összezárni sorainkat, mert lehet, a magyarellenes össztűz egy sokkal alattomosabb, veszélyesebb tervet hivatott leplezni. Olyan szándékokat forralhatnak boszorkánykonyhájukban, amelyek megmaradásunkat veszélyeztethetik.