„Nem vagyunk a meghátrálás emberei, hogy elvesszünk. Hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk” – a Zsoltárok könyvéből vett idézettel indította a hetvenegy esztendővel ezelőtt a Don-kanyarban elesett magyar áldozatok emlékére mondott imát tegnap délben Incze Sándor nyugalmazott református esperes a sepsiszentgyörgyi Hősök temetőjében (fotó).
A Vitézi Rend erdélyi főkapitánysága által szervezett megemlékezésen Székely Zsolt főkapitány azt mondta: nem kell feltétlenül kerek évfordulónak lenni ahhoz, hogy a nemzettudatot, a hősi múltat hűen ápoljuk, a Vitézi Rendnek mindenkoron feladata, hogy a magyar hagyományokat őrizze, hősi áldozatai emléke előtt tisztelegjen. A II. Magyar Királyi Hadsereg 1943-as tragikus kimenetelű doni vereségét az 1526-os mohácsi és az 1920-as trianoni veszteséghez hasonlította, és sajnálattal mondta, hogy bár 2003-ban orosz engedéllyel, de magyar önerőből Rudkinóban (Voronyezs megye, Oroszország) megnyitott magyar katonai temetőben sok elhunyt nevét feltüntették, még sok név hiányzik a fekete márványtáblákról. Miért volt a véres áldozat? Magyarázzuk, de nem nyugtat meg semmilyen emberi szó – mondta imájában Incze Sándor, aki arra kérte Istent, tartson meg mindannyiunkat és a jövő nemzedékeket is, hogy tudjunk emlékezni, mindig előrenézni, tudjunk megmaradni szeretetben, hitben, mert másképpen elveszünk. Vitéz dr. Szőts Dániel egykori Úz-völgyi honvéd arra emlékeztette az egybegyűlteket, „a kommunizmusban azt a történelmi valótlanságot terjesztették, hogy a magyar honvédek templomokat tettek tönkre, gyújtogattak, embereket gyaláztak meg, loptak, de ez nem igaz, jelenleg is élő öreg emberek mondják el Ukrajnában, hogy a magyar honvédek segítették a szegény lakosságot. A legújabb kutatások azt mutatják, 42 ezer magyar halott volt a Don-kanyarban, 26 ezren sebesültek meg, 28 ezer magyar honvéd esett fogságba. Ez az igazság, és nem az, amit a Kádár-rendszerben tanítottak, amikor kétszáz-kétszázötvenezer áldozatról beszéltek.”
A Vitézi Rend 2010-ben állított kőtömbös emlékművénél koszorúztak a szervezők és a Történelmi Vitézi Rend képviselői, a megemlékezés a székely himnusz eléneklésével ért véget.
Fáklyákkal és koszorúkkal a belvárosban
Közel százötvenen gyűltek össze – emlékező rokonok és hívek – a sepsiszentgyörgyi belvárosi református templomban vasárnap este tartott istentiszteleten, majd a templomkertben álló második világháborús hősi emlékműnél zajló fáklyás megemlékezésen és koszorúzáson. Tiszteletes Pap Attila Mózes könyvéből vett textusra építette szószéki beszédét, majd vitéz Nagy Benedek történész ismertette a Történelmi Vitézi Rend sepsiszéki állománya által szervezett megemlékezésen az 1943. januári Don menti csata szomorú eseményeit. Az eltelt 71 esztendő sem boríthat fátylat erre a nagy magyar tragédiára – mondta a történelmi jellegű rendezvényt megnyitó vitéz Nagy Zoltán sepsiszéki székkapitány a több mint száz elesett sepsiszentgyörgyi katona emlékművét emlékzászlókkal és égő fáklyákkal körülvevő résztvevők előtt. A közösen elmondott Hiszekegy után az emlékezés virágkoszorúit helyezték el a vitézi rendek állományainak, a Székely Virtus és a Szilaj Hagyományőrző Egyesület, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom képviselői, az elesett hősök utódai. A megemlékezés himnuszaink eléneklésével és papi áldással zárult. (Kisgyörgy Z.)
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
