Tíznél többen vannak — mondta —, akik többet tapossák a decemberben, januárban lehulló s el nem olvadt havat — mint koptatják a város járdáit — a város széli Pacén a tüdőtágító, friss levegőn. És sorolni kezdte a neveket, akikkel nap mint nap együtt ,,szenvedik el" a hegyre mászás, majd lesiklás élvezetes, elégtételt nyújtó perceit-óráit. Szerénysége okán jelzi is, hogy a ,,csapatban" nem ő a rangidős, mert Szőcs István sporttársa is a 71-be lépett, de Sztakics Jóska, Imre Gyula, a Walkovszky házaspár sem áll messze tőlük korban. És mert régi sporttársak, egykori versenyeken vetélytársak voltak, Barabás Zoli kivételével mindeniket be tudja tájolni korosztályába. Sorolja a hatvanon túliakat, Pap Tibort, Ráduly Gabit, Sándor Zoltánt s a hatodik X-hez közelítő Pető Rudolf, Hegyi József nevét. Az ötven körüli Doina Vasiloiu, Pap Ernő már a fiatalabb nemzedéket képviseli az aktívan sízők családjában...

Tompa Gyuri barátom fájdalmát fejezte ki a város kedvenc kiránduló- és sportolódombjának, a helyiek egykori síparadicsomának, sífelvonójának eltűnéséről, siratta a távolabbi és közelmúlt versenyeinek megszűnését, s emlékezett a már elhunyt sportbarátaira, akik annyi sok dicsőséget szereztek a sísportban. A veterán sportoló barátommal végül abban egyeztünk ki — a slágert idézve —: nem számít, hogy az ember hány éves, csak legyen testben, lélekben egészséges, sportolásra alkalmas a hetvenen túl is! Mert csak így tudunk értelmet adni fogyó-múló éveinknek, élni csak így érdemes öregkorban is...!