Az ügyészek azt feltételezik, hogy Ponta ügyvédi irodája törvénytelenül szer­ződött a turceni-i és rovinari-i energetikai komplexumokkal 2007 és 2011 között. Az egyik ügyben az a gyanú, hogy a rovinari-i vállalat vezetői indokolatlanul köl­tekeztek a 2006–2011-es idő­szakban, megkárosítva a társaság vagyonát. A másik, turceni-i dossziéban magát Victor Pontát vizsgálják hivatali visszaélés gyanújával. Mindkét vizsgálat a kezdeti szakaszban található.
A bírák és ügyészek szak­mai testületeként működő Legfelsőbb Bírói Tanács múlt héten kezdeményezett vizsgálatot a szociáldemokrata miniszterelnök ellen, amiért a politikus egy televíziós műsorban politikai elítéltnek, Traian Bă­sescu államfő áldozatának nevezte a korrupcióért másodszor is bebörtönzött Adrian Năstase volt kor­mányfőt. Vizsgálati osztályának jelentését és következtetéseit magáévá téve a bírák tanácsa megállapította, hogy Ponta nyilatkozata megingatja az igazságszolgáltatásba vetett bizalmat, és aláássa a korrupcióellenes ügyészség szakmai hitelét.
A testület azt is megvizsgálta, megalapozott-e Ponta azon meg­jegyzése, miszerint az ügyészség csak Bă­sescu politikai ellenfeleit zaklatja, és halogatja azoknak a kormány által beterjesztett feljelentések­nek a kivizsgálását, ame­lyek a korábbi  hatalom visszaéléseire világítanak rá. A vizsgálati részleg je­lentése szerint 83 ilyen ügy közül 63-at már lezártak, a többin még dolgoznak az ügyészek.
„Engem megnyugtat, hogy az igazságszolgáltatás olyannyira független, hogy senki sem tudja befolyásolni, sem az, akinek a zsebében vannak az igazságszolgáltatás kulcsai, sem én, sem önök” – reagált ironikusan Victor Ponta, ismét az államfőre utalva, akinek hivatali feladatai közé tartozik a bírák és ügyészek kinevezése.
A Legfelsőbb Bírói Tanács állásfoglalásának nincs jogi következménye. A testület vizs­gálati osztálya elsősor­ban a bírák és az ügyészek elle­nőrzésére hivatott, ha maga­tartásukkal, szakmai munká­jukkal kapcsolatban kételyek merülnek fel. Az igazságszolgáltatás rend­szerén kívül eső személyek esetében a tanácsnak nincs lehetősége szankciókat elrendelni, legfeljebb állásfoglalást tehet közzé arról, hogy a közéleti nyilatkozatok milyen mértékben te­kinthetők az igazság­szol­gáltatással szembeni nyomásgyakorlásnak.