Ott mondhatjuk el ezt igazából, ahol a zöldségtermesztésre az előkészület már megkezdődött. A bodosi 60 éves Gáspár Áronhoz nem lehet úgy bekopogtatni, hogy valamit ne tanuljon az ember, akinek szenvedélye a konyhakerti munka, s nem gyomot, hanem szemet gyönyörködtető, hasznos növényeket akar termeszteni.
A házigazda édesapja, Gáspár Albert volt az igen hamar elfelejtett ,,Székely Micsurin", akinek a hatvanas évek elején narancs és citrom termett a melegházában. Gáspár Áron fiának nem éppen ez a hobbija, de többet ért a tudományból, mint sok vele egykorú fiatalember.
— Több gént örökölt Irénke lányom, ő még komolyabban foglalkozik a dolgokkal, mint én — mondja Gáspár Áron. — Hermányba ment férjhez, Gál Sándorné, keresse fel. Nagyon jó szakember a bátyám, Gáspár Jenő, apám nevelte, ő aztán a legjobban ért ahhoz, hogy ebben a hegyek között elrejtett faluban mit lehet kihozni a földből.
Elvetett mag
a csempekályha tetején
— Mi van a csempe tetején a lábasban?
— Gogosmagot tettem. Nálunk nem ismert, és talán erőltetett is a paradicsompaprika elnevezés. Be kell ismerni, hogy ezt mi a románságtól vettük át. A régiek ilyenfajta zöldséggel nem bíbelődtek. Azért kell olyan korán elvetni, mert ahhoz, hogy majd teremjen, el kell érnie egy bizonyos kort. Ezt ki kell tapasztalni, ki kell tanulmányozni. Tavaly a fiam beígérkezett, hogy elveti a gogost, de megkésett. Egy hónappal később én vetettem el a magot. Szép és kemény növények lettek, de három héttel késett meg a virágzásuk, mint amikor január derekán elültetem. De ez így van a paradicsommal is. Azt is, ha nagyon rideg körülmények között termelik, hamarabb kell korosabb, erősebb palántát nevelni. Ha van jobb lehetősége, akkor vetését elhalaszthatja március elejére.
— Itthon termesztett magokat használ-e, vagy a kereskedelemből vásárolt hazai és magyar magokat?
— Is, is. Az a helyzet, hogy amit én termesztek, az már az évek alatt alkalmazkodott ehhez az éghajlathoz, a magyar magoknak egypár évnek el kell telnie ahhoz, hogy itt jó eredményt adjon a növény. A paradicsomot, paprikát, vinetét én termelem meg. Édesapám foglalkozott a zöldségek nemesítésével, de én inkább a kiválogatással, a szelekcióval szeretek kísérletezni. Mindig megfigyelem, hogy melyik növény a legellenállóbb, a legszebb és bőtermő, azt hagyom meg, a többit kiszuperálom. De ez a szelekció nem egy esztendő munkája. Több év kell hozzá, hogy az ember kiválogassa a legmegfelelőbb fajokat. A zöldségfélék szeretik a meleget. Tavaly száraz nyár volt, nem is tudtam sokat öntözni, mert ebben a hitvány patakban alig volt víz, de amióta emlékszem, ilyen jó paprikatermésem soha nem volt.
— Mondta volt, hogy a palántákat nem szabad agyonöntözni.
— Nem hát. Én a paradicsompalántákat addig hagyom, amíg kopogó száraz alatta föld, s még el is szakad az edénytől. Vizet csak akkor kap, ha kezd hervadni. Ha sokat öntözzük, gyökérrothadást kap. Attól is hervad, s van, aki azt hiszi, hogy nem elég neki a víz, megöntözi, és azáltal teszi a legrosszabbat. Mifelénk a fiatal palántáknak erősen jó a délkeleti ablak, a reggeli napfény istenáldás.
Keresztezett
Budai József módra
A pomológus Budai gyümölcsfajtákat keresztezett, nemesített, Gáspár Áron egy új paradicsomfajtával kísérletezett sikeresen.
— Kedveltem én már régebb azt az ökörszív nevű paradicsomfajtát — mondta. — Nénémtől kaptam, de már régebb, valami amerikai paradicsommagot. Szép kerek volt, s nagyon édes. Annyi volt a kifogásom, hogy nálunk erősen keveset termett. Arra gondoltam, hogy keresztezem a kettőt. Amerika is körülbelül olyan szélességi fokon fekszik, mint mi. Sikerült. Az amerikai paradicsom virágjának lecsíptem a bibéit, s annak hímporával beporoztam az ökörszív műanyag zacskóval már korábban jól elszigetelt, bekötött két virágjának a bibéjét, majd visszakötöttem. Árnyékolót is tettem elejébe, s csudák csudája, mind a kettő megtermékenyült. Gyönyörű, nagyméretű, szép paradicsomok lettek rajta, s azok, amelyek alább voltak, amelyeket nem kereszteztem, megmaradtak eredeti ökörszívnek! A nemesített fajta más években olyan termést hozott, nem túlzok, de egy tőről talán még tíz kilót is leszedtünk! A bátyám felesége, a tanító néni feljött, s amikor meglátta, azt mondta, hogy nem szép ez a paradicsom, hanem gyönyörű! Nem adtam neki nevet, de az asszonnyal úgy emlegetjük: a felújított ökörszív.
