Igencsak üres lenne a javaslatcsomag, ha az eredetileg egy hónapos közvitát nem hosszabbította volna meg egy hónappal az oktatási szaktárca, de félő, hogy február 17-ig sem készül el olyan véleménybatyu, amivel érdemi és eredményes csatát vívhatnának azok, akik a mi szavazatainkkal kerültek a döntéshozás közelébe.
Mert ahhoz kétség nem fér, ha a minisztériumi szakbizottságokban és majd a parlamentben választott képviselőink nem állnak ki a tömegesen megfogalmazott igény mellett, esély sincs arra, hogy amit a jogszabálytervezetek módosítása céljából a pedagógusok, szülők, civil szervezetek, különböző helyi és megyei közösségek javasolnak, figyelembe vegyék a törvények végső megalkotásánál.
Ha a három törvénytervezetről (közoktatási, felsőoktatási, valamint a pedagógusok jogállása) szóló szabad véleménynyilvánítás lehetőségét elszalasztjuk, semmi nem fogja megakadályozni a politikusokat abban, hogy a jövő nemzedékeket érintő alapkérdésekben ne a pártérdekek szerint döntsenek.
A december 17-től meghirdetett közvita valójában csak a téli vakáció után, január elején kezdődött meg, akkor is ímmel-ámmal, csak alig egy hónap letelte után ébredt fel a társadalom nagyon szűkre méretezett lelkiismerete, hogy valamit tenni kéne. Ehhez is kellett egy kis unszolás, az oktatási miniszter elrendelte ugyanis, hogy minden óvodában és iskolában tartsanak véleménynyilvánító találkozókat a törvénytervezetek kapcsán. Ekkor kezdtek megszületni az első módosító javaslatok, a többségében magyar lakta vidékeken ekkor vált hírhedtté az ötvenötös cikkely, amely megfosztaná diákjainkat attól, hogy tisztességesen megtanuljanak románul az iskolában, mert ötödik osztálytól továbbra is a román anyanyelvűekkel azonos tanterv szerint, középiskolában pedig ugyanolyan tankönyvből kellene tanulniuk ezt a tárgyat, és az érettségin is azonosak lennének a követelmények.
Szintén a szaktárca szorgalmazására régiós törvényvitákra is sor került, a minisztérium képviselőit is kiküldte ezekre, sőt, maga a tárcavezető is részt vett ilyen találkozókon, de mégis, éppen csak szivárognak az alulról jövő javaslatok. Legfennebb a tanodák igazgatói, a szakmai szövetségek, a szakszervezeti vezetők és kis létszámban szülők tanulmányozzák több-kevesebb alapossággal a jogszabálytervezeteket. Minap egy tantestületben elhangzott, hogy úgysem ér az egész semmit, egy másik megjegyzés pedig, hogy nem véleményezgetnek olyan tervezeteket, amelyeket úgysem tartanak be.
Minden bizonnyal a sok évi keserű tapasztalat mondatja ezeket olyan pedagógusokkal, akik nem bíznak a változásban, nem mérik fel, hogy a jogok nem pottyannak maguktól az ölünkbe, hanem harcolnunk kell értük. És mert a közoktatás valóban a közösségeket és a gyermekeken, pedagógusokon, szülőkön, nagyszülőkön keresztül egyenként is minden embert érintő szelete az életünknek, bele kell szólnunk abba, hogy milyen legyen.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
