A 25 éve sízünk Sugásfürdőn címmel a Háromszék január 17-i számában megjelent íráshoz szeretném az alábbiakat hozzáfűzni.
Miután a sífelvonó eltűnt a Pacéról – rejtélyes körülmények között, amelyekről sokat nem tudunk –, jó lenne tudni, hogy hová tűnt, és kinek szúrta a szemét a szemerjai sípálya. Sok mindent lehetett ott gyakorolni, volt ugrósánc, sífutó, lesikló- és műlesiklósáv, még a versenysportolók is ott tartották felkészítő edzéseiket. A biatlonosok tíz kilométeres futás után az őrkői gyakorlótéren lőttek, és utána visszaszaladtak a Pacéra. Felszerelésük egy kilenc kilogrammos puska volt, és egy hátizsák két téglával. Így értek el eredményeket a zóna- és egyéb versenyeken...
Ezt nyújtotta a Pacé, amely húsz éve csendes. Többen vagyunk, akik mindig ott sízünk, amikor a hóviszonyok megengedik, és egész jó volt még a tavalyi szezonig. Idén, sajnos, nem tudtuk bizonyítani, hogy a Pacé felvonó nélkül is működik, ha akad 15–20 síző, aki nem restelli a tapodást, és ki akarja használni a tél nyújtotta örömöket.
A Pacén kialakult síélet nagyon régi időkre tekint vissza, jómagam hatévesen kezdtem ott sízni, és ez 1943-ban volt. Azóta sok víz lefolyt az Olton, de a szemerjai pályát most is használják azok, akik nem igénylik a kényelmet, mert a sízés nem csak abból áll, hogy belekapaszkodom a felvonóba, aztán meg lecsúszom...
Ami a textilgyár síszakosztályát illeti, az nem a hetvenes években alakult, hanem már az ötvenes években is élénk síklub működött ott, még síléceket is készítettek a gyár asztalosműhelyében az alkalmazottak számára, akik egész felszerelést kaptak. A szakosztály keretében sok síző vett részt különböző versenyeken, és becsülettel helytálltak. A hatvanas évek közepétől már más feladatot kaptam a Textil sportegyesületnél, de azt még elmondhatom, hogy a katonaság idején mi tanítottuk társainkat sízni. Mikor berukkoltam, húszévesen már rendelkeztem síoktatói bizonyítvánnyal, amit a Gyilkos-tói sítáborban szereztem. Szép volt Fodor mérnök úrtól, hogy újraszervezte a szakosztályt a hetvenes években, sok szép emlékük fűződik ehhez a korszakhoz az akkori sízőknek, és nagy kár, hogy az 1989-es fordulat után a sívitrinből mind eltűntek a bajnoksági érmek és kupák.
Mindez már a múlté, amiből nem sok maradt. A mai iskolásoknak, akik mindennap délutánig tanulnak, nem sok idejük marad a sugásfürdői sípálya kihasználására, ezért kellett volna a Pacét felpártolni: igazi tehetségeket lehetett volna nevelni. De hát a jelenlegi érdekek nem ezek, bár én még mindig remélem, hogy lesz még a Pacé a sízni vágyó gyermekek zsivajától hangos.
id. Tompa György
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
