Természetesen, dolgozni jártunk korábban is Magyarországra, de nagyon szigorú feltételek közt, s nem csoda, ha feketén próbálkozott a magunkfajta építő vagy ipari szakmunkás, napszámos! Január elsejétől változtatott munkaerő-politikáján ez a huncut, népszerűtlen magyar kormány. Valamennyi felső-, középfokú végzettséget vagy szakmunkás-bizonyítványt igénylő területen szabadon, engedély nélkül vállalhatunk munkát. Most, amikor már nem dübörög oly hangosan a magyar gazdaság, és a forint is devalválódik. De már a tavalyi esztendő első kilenc hónapjának statisztikája is azt mutatja, hogy csökkent a Magyarországon munkát keresők száma 2006-hoz viszonyítva. Két évvel korábban 56 955 külföldinek adtak munkavállalási engedélyt, pont felét, 28 494-et romániainak. Az elmúlt év első kilenc hónapjában igényelt s kapott külföldi engedélyek aránya így módosul: 42 576-ból 20 082 román. A több mint húszezer, Magyarhonban munkát vállalóból 2386 anyagmozgatót, 662 konyhai kisegítőt, 130 lakatost, 88 ápolót, 67 hegesztő-lángvágót, 62 hangszerkészítőt, 50 húsfeldolgozót és ugyanannyi tartósítóipari munkást, 48 bútorasztalost stb. tart számon a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal.

,,Románia az ellentmondások országa, és ez alól nem kivétel a munkaerőpiac sem. Miközben folyamatos a kivándorlás, az ország állandó munkaerőhiánnyal küzd. Elsősorban az építőiparban, ahol 200 000—300 000 főre tehető a hiány. A könnyűiparban külföldiek (főként moldovaiak, törökök, kínaiak, vietnamiak) alkalmazásával próbálják megoldani a gondokat..." Sommás megállapítás, bár igazát-valóságát mi, sepsiszentgyörgyiek ismerjük legjobban. A hazai munkaerőgond nem oldódik meg azzal, hogy Magyarhonból hazajönne a tavaly még ott dolgozó — hivatalosan, tenném hozzá — 44 kőműves, 33 pék, 16 általános orvos. Reformálni kellene a román gazdaság- és szociálpolitikát is. Gyökeresen! A munkáltató kivétel nélkül csak önnön gazdagságának, tőkéjének gyarapodására összpontosít, s nem becsüli eléggé az értékteremtő, alkotó szellemi és fizikai munkást! S talán a honvágytól gyötörten, külföldön jobb bérért elszegődött, jobban fizetett állást s munkát kereső családapák, anyák az értékesebb euróért szenvednek, amiként itthon hagyott gyermekeik is.