Vajon mennyi­be került az adóhivatalnak, hogy drága ajánlott levélben értesítsen: tavaly egy egész lejjel adósa maradtam? A papírt, borítékot, postaköltségeket, a hivatal emberének becsült fizetségét összeadva legalább 25 lejes összegre taksáltam a költségeket. És mikor a levél sarkán feltüntetett iktatószámra pillantottam, elhűltem: 1430139539354-es számot viselte. Hát kérem, ennyi levelet, értesítést, felszólítást megírni és elküldeni egy esztendő leforgása alatt, emberes munka. Nem véletlen, hogy még szilveszter napján is, mikor  felszólításomat postázták, dolgozniuk kellett. No, de hát legyen ez az ő gondjuk, engem az foglal­koztat, milyen töménytelenül sok pénzükbe kerül, hogy az önhibájukon kívül egy-két lejes adóelhallgatás bűnébe esett állampolgáraikat értesítsék bűnbeesésükről.
Hogy az adóhivatal gazdag, azt rég tudjuk, azt is, hogy alkalmazottjai nem tartoznak a sze­rény keresetűek körébe, de levelezésüket látva nyugodtan kijelenthetjük, lelkükön szárad egy erdőnyi fa kivágása, melyből a papírt gyártották, a bürokrácia felduzzasztása vagy a csőd szélén álló román posta rejtett, illetve nyílt támogatása. Vajon miért éri meg ennek a hivatalnak az e fajta pazarlás? Ha egyszerűen hozzácsapják idei adómhoz, vagy ne adj, Isten, elengedték volna ezeket az 1–2 lejes adókü­lönbségeket, jobban jártak volna, hisz bizo­nyíthatóan többe került a leves, mint a hús.
Az így elpallott pénzt adomány formájában például átadhatták volna a tanügynek, hogy ne legyen annyi cirkusz az ingázó diákok utazási költségeinek fedezésekor, vagy egyszerűen átutalhatták volna a gyermekjogvédelmi igazgatóságnak, könnyíten­dő az állami gondozott kiskorúak és nevelő­ik sorsán, de odadobhatták volna a város­nak is, hogy csinosítsa a zöldövezeteket.
A levelet, melyet szilveszter napján postáztak, kézhez kaptam, egylejes adósságom kifi­zetését halogatom, megvárom, míg a büntető­kamattal legalább két lejre emelkedik.