Ismert és ismeretlen sepsiszentgyörgyiek

Az A–J szócikkeket tartalmazó első kötet lexikonszerű felépítésben, de olvasmányos formában mutatja be a 16. századtól kezdődően azt a 391 ismert vagy ismeretlen személyt, akikről a szerző és a szerkesztésben őt segítők úgy gondolták, mindegyikük valamilyen mértékben és vala­mennyi ideig részese volt Sepsiszentgyörgy életének. Hogy miért épp ők, arról Demeter Lajost kérdeztük.
  (folytatás az első oldalról)
Demeter Lajos: – Nem ennek indult a könyv, 2011-ben, Sepsiszentgyörgy várossá nyilvánításának 550. évfordulóján vetette fel az ötletet Antal Árpád polgármester, hogy kellene egy kiadványt szerkeszteni a város jeles személyiségeiről. De amikor elkezdtem gondolkozni rajta, úgy éreztem: most az alkalom olyan könyvet készíteni, melyben nemcsak a legnagyobbak legyenek benne, hanem olyanok is, akiket ma már senki sem ismer.
– A gyűjtéshez ellenben nem 2011-ben fogtál hozzá.
– Kíváncsi természetű vagyok, mindenféle szempontból érdekel Háromszék tör­ténete, mióta a Megyei Tükör megindult, azokat a cikkeket, amelyek valamely helyről vagy valakiről szóltak, kivágtam és összegyűj­töttem, majd miután a Három­székben Kisgyörgy Zoltán kezdte közölni a Me­mentókat, azokat is. Ugyanakkor sokat jegyzeteltem az idők során a negyvennyolcasok kutatása közben, de segítségemre volt például Magyarországról dr. Szakály Sándor, aki a második világháború mára már teljesen elfelejtett vezérkari tisztjeiről adott életrajzi adatokat.
– Mi nehezítette munkádat?
– Sok adatot leellenőriztem az anyakönyvekben, hiszen nemcsak arra voltam kíváncsi, ki a könyvbe bekerülő személy, hanem gyökereire is. Ezzel egyrészt segítséget nyújthatok azoknak, akik családtörténettel foglalkoznak, de azért is fontosnak tartottam, mert ha az ember végiglapozza a könyvet, arra is rájön, hogy vannak olyan családok, amelyek kitermelik magukból az intelligenciát. Csak két példát mondjak, dr. László Ferencnek az egész gyermekserege – kivéve a lányt – mind kiváló és elismert szakember lett a maga területén, vagy a szárazajtai Incze családot is meg lehetne említeni.
– Egy-egy élettörténet kapcsán számos kuriózummal is szembetalálja magát a kutató, nyilván, ezekből kevés kerülhetett be a könyvbe. A személyiségek kiválasztásánál hol kellett meghúzni a vonalat?
– Nagyon sok kétellyel jár egy ilyen könyv megírása: ki kerüljön be, ki nem. Természetes elvárás volt, hogy a Pro Urbe-díjasok benne legyenek, ennek logikus következménye, hogy be kell tenni a város díszpolgárait, Jókai Mórt vagy Bem Józsefet, aki telkes polgára volt Sepsiszentgyörgynek. Vannak olyanok, akik itt születtek, de azt lehet mondani, semmi közük a városhoz, vagy mások, akik idős korukban kerültek ide, itt temették el őket, hát őket is meg kellett említeni. Néhány ilyen jellegű könyvet átforgattam, azokba nemcsak azokat a személyeket vették bele, akik abban a városban születtek, hanem azokat is, akik ott megfordultak. Azt mondtam, állj meg, betyár, nekünk van elég, kivel büszkélkednünk, nem muszáj mindenkit felsorolni, aki a városban egyet tért. Ha büszkék vagyunk a Székely Mikó Kollégiumra, miért ne lehetnének benne a diákjai? Hiszen sehol meg nem emlékezünk az első mikós-generációkról. Ebben nagy segítségemre volt Csikós Júlia, aki egybegyűjtötte azoknak a diákoknak az életrajzát, akikről a 110. évfordulón, Albert Ernő igazgatósága alatt kiállítást rendeztek.
– Tudom, a teljesség igényével készítetted a könyvet, mégis hiányos.
– Van olyan, aki azért nem került bele, mert az idő lejárt, Deák Ferenc képzőművész például, vagy a Bónis testvérekről – elismert zenészek voltak – későn kaptam adatokat. Van olyan is, akit utólag kivettünk, de nem az a lényege ennek a könyvnek, hogy bíráljon, hierarchiát állítson fel vagy egyenlőségjelet tegyen a személyiségek között, azt tegye meg mindenki a maga szellemi tárházában.
– A könyvben nemcsak magyar, hanem román személyiségek is szerepelnek.
– Miután román Pro Urbe-díjasok is voltak, és mivel román világot kettőt is éltünk, a románságnak már vannak elhunyt személyiségei, így került be például Vlad Căşunean is, aki arról volt nevezetes, hogy bizony magyarellenes kitörései voltak, és ellene tett mindannak, amit a magyarság kezdeményezett. De ő is a város meghatározó személyisége volt. Hasonlóképp nem lehet letagadni Valer Bidut, Victor Cerghi Popot vagy Răuca Răuceanut – mind megérte a pénzét magyar szemszögből, de a másik szemszögből felsorolják, hogy mennyi jót tett a románságnak. Nem az én feladatom megítélni szerepüket, az a kor történészének a dolga, ennek a könyvnek az a célja, hogy a fiatal kutatók számára segítséget nyújtson, de bárki érdeklődő megtudhassa, kik voltak azok, akik Sepsiszentgyörgy életét alakították.