Téli olimpiai játékokÉs lobog a láng

Egy filmmel indult, az orosz ábécé 33 betűjével felelevenítették az orosz történelem személyiségeit, művészeit, találmányait – Csaj­kovszkij, Dosztojevszkij, Gagarin, Men­gyelejev, Puskin... és Ljubov, a szeretet és a szerelem szép szőke kislánya papírsárkányt ragadva kalauzol végig az orosz történelmen. A Jeges-tenger, Kamcsatka-félsziget, gejzírek fölött repülve jut el a világ legmélyebb tava, a Bajkál-tó fölé, s onnan az észak-oroszországi örök hó birodalmába, ahová éppen akkor köszönt be a tél, hogy csodálatosan szép hópelyheivel, hókristályaival kirajzolja az olimpia öt karikáját (valami hiba történhetett, mert az ötödik karika az istennek sem akart kirajzolódni...)
Bejön a 40 000-es stadionba Thomas Bach, a NOB új elnöke és Vlagyimir Putyin, Oroszország elnöke. Egy huszonhét tagú kórus ajkán felcsendülnek az Olimpiai himnusz akkordjai, s közben árbocra vonják a házigazda Oroszország zászlaját, felidézik a 65 000 km-t megtett olimpiai láng útját az űrben, vízben, földön... majd megkezdődik a sportolók bevonulása. A sort az olimpiák őshazája, Görögország nyitja meg – Magyarország a 17., Románia a 60. –, majd a rendező Oroszország zárja. A magyarok zászlaját Heidum Bernadett, a románokét a csíkszeredai Tófalvi Éva hozza. A sportolók bevonulását a játékok kabalafigurái – Jegesmackó, Hópárduc és Nyúl – követik. Amikor mindenki elfoglalja a helyét, pörögni kezdenek Oroszország történetének képsorai. Egy trojka hozza a napkorongot, jégtáncosok rajzolnak történelmi képeket, felelevenítik Nagy Péter cárt, Szentpétervár megalapítóját, majd elénk varázsolják a Háború és béke világát, a második világháborút követő újjáépítést, a szerelmesek megjelenését, a sok-sok babakocsit, hogy aztán újra feltűnjön Ljubov, és egy piros léggömbbel a magasba emelkedjen, magával vive az új korszakról szőtt álmokat. A távolban feltűnik az olimpiai láng, a végtelen sztyeppéken, hegyeken, völgyeken, vizeken át közeledik...
A szónoki emelvényre lép Dmitrij Csernisenko, a szervezőbizottság elnöke, hogy köszöntse a megjelenteket, majd a NOB új elnöke, Thomas Bach szól a közönséghez: Jó estét, Szocsi! Jó estét, Orosz­ország! Jó estét, kedves sportolók!... Majd Vlagyimir Putyinhoz fordul, és fel­kéri őt, hogy nyissa meg az olimpiát. Felcsendül a várva várt mondat: A XXII. téli olimpiai játékokat hivatalosan meg­nyitom!
Békegalamb jelenik meg a színen, és Csajkovszkij Hattyúk tavának dallamára betáncolja az eget, hogy előkészítse az olimpiai zászló fogadását. A zászlót hozó nyolctagú csapatban látni Ligyija Szko­b­likovát, a hatszoros olimpiai bajnok gyorskorcsolyázót... S míg magasba emelik az ötkarikás lobogót, Anna Netrebko elénekli az Olimpiai himnuszt. Az olimpiai eskütétel következik, a sportolók esküjét Rusz­lan Zaharov rövid pályás gyorskorcso­lyázó mondja el, a bírókét Vjacseszlav Vegyenyin, az edzőkét pedig Anasztaszia Popova.
És színre lépnek a görkorcsolyázók, csillagképeket kezdenek rajzolni az égre, a játékokon szereplő sportágak képeit, szimbólumait... Egy jégkorongozó ellövi korongját, s az lángra kap, de nem a korong ég, hanem a bejáratban feltűnt olimpiai láng. Marija Sarapova teniszező hozza, hogy átadja Jelena Iszinbajeva rúdugrónak, a fáklya vándorolni kezd Iszinbajevától a birkózó Alekszandr Karelinig, a ritmikus tornász Alina Ka­bajeváig, míg eljut Irina Rodnyina és Vla­gyiszlav Tretyák háromszoros olimpiai bajnokok kezébe, akik miután átveszik a lángot, kifutnak a stadionból, s elindulnak az Olimpiai Park közepén álló kandeláberhez, ahol együtt fellobbantják az olimpiai lángot, hogy fénye két hé­ten át beragyogja az eget, így hirdetve az emberiség békeóhaját.