Honfoglalás kori bemutatónak adott helyet tegnap a sepsiszentgyörgyi INdiVINO „stúdió”, örvendetes módon gyarapítva a városbeli előadóhelyek számát. S ha a tér szűk volta, na meg a szokatlan környezet viszonylag kevés érdeklődő jelenlétét tette lehetővé, a közönség annál jobban élvezte Hidán Csaba előadását, melyet korábban bemutatott már Sepsiszentgyörgyön is, illetve a Duna Televízió Rendhagyó történelemóra sorozatából is ismerhetett az érdeklődő.
Ezúttal a Nemzetstratégiai Intézet jóvoltából jutott el Sepsiszentgyörgyre a honfoglalás korát kutató régész, történész, orientalista, aki a kor harcművészetéből doktorált. Előadását rövid történelmi bevezetővel kezdte, kiemelve, a magyarságnak a Kárpát-medence a hazája, sem alábbvalóak, sem többek nem vagyunk bármelyik más nemzetnél. Beszélt a befogadó Magyarországról, mely minden népnek jog- és közbiztonságot nyújtott, nem is volt a nemzetiségek közt viszálykodás mindaddig, míg magyar királyok, Erdélyben fejedelmek vezették az országot – és ezt a honfoglalás örökségének nevezte.
A magyarok ősei a sztyeppei nomád kultúrát hozták magukkal, azt honosítva meg a Kárpát-medencében. Számos sajátosságát az addigi „civilizált világ” tőlük vette át, ott van mindjárt az öltözet: a fehérneműt, inget, nadrágot sem a rómaiak, sem a görögök nem ismerték, pedig nagyon is praktikus viselet mind – nemcsak az időjárás okán, de a mozgásban sem akadályozóak, és mutatta is mindjárt be az előadó. Az ing például T szabású, az amerikaiak T-shirtje hát nem is olyan eredeti találmány. Az övön függő tárgyak sokasága közül egyik legfontosabb az ivóedény, egészségügyi szempontból sem jelentéktelen, hogy mindenki a sajátját használta. Aztán a fegyverzet: távolsági fegyverként az íj, ugyancsak sajátságos formájú, de hát minden ívének és darabkájának jelentősége van, ha őseink kevésbé is értettek az elméleti fizikához, annál jobban az évszázadokkal később felállított mechanikai törvények gyakorlatba ültetéséhez. Vagy a közelharcban alkalmazott szablya: hogy miért enyhén ívelt, hol vág, és miért éppen ott, azt ismételten gyakorlati bemutatóval illusztrálta Hidán Csaba: ezek csak pár másodperces kis összecsapások, emelte ki, mert a lényeg a takarékos, gyors mozgás, csak Hollywoodban tart tíz percet a vívás, és a nyögés sem kötelező közben. Vagy a fokos bárd, kicsinyke szerszám, nyéllel együtt is alig több fél kilónál, s mily könnyű volt mégis gyilkolni vele. Mert a harcban nincs szabály, egy a lényeg: győzni kell, sommázott, és mintegy jó tanácsként azzal zárta előadását: legyünk méltó utódai honfoglaló őseinknek, illetve a most érvényes üzenetet – mindenkinek el kell menni – is közvetítette.
