Egyre több szakember tette fel a kérdést: melyek a lelki jóllét feltételei, mitől marad valaki egészséges. A pozitív pszichológia talaján születő ún. önmeghatározás-elmélet értelmében (Deci és Ryan, 2006) az ember jólléte három alapvető pszichológiai szükséglet, az autonómia, a kompetencia és a kötődöttség kielégítettségét feltételezi.
Az autonómia az önmeghatározás-elmélet központi fogalma, a három alapszükséglet között kiemelkedő helyet foglal el. Nem a függetlenséggel, önállósággal hozható összefüggésbe, sokkal inkább az önirányítás értendő alatta, azaz életünk, sorsunk általunk történő szabályozása. Az autonómia a szabad választás és akarat megtapasztalása, amennyiben az egyén saját cselekvéseit önmaga által kezdeményezettnek és belülről fenntartottnak éli meg. Más szóval: minél inkább a saját választásunk egy adott tevékenység végzése (mert örömet lelünk benne, vagy azonosulni tudunk a céljaival), és minél kevésbé élünk meg valamit kívülről ránk kényszerítettnek, annál inkább kielégítést nyer az autonómiaszükségletünk, amely a jóllét magasabb szintjeivel jár együtt. Az autonómia ellentéte nem a függőség, hanem a kényszerítettség érzése, az a tapasztalat, hogy „mintha nem a saját életemet élném”. Az autonómiaszükséglet hosszan tartó megvonása táptalajul szolgál a depressziós állapotoknak. Szorosan kapcsolódik hozzá a hitelesség fogalma is: akkor érezzük magunkat a leghitelesebbnek, amikor lehetőségünk nyílik szabadon választott cselekvésekre és a szabad önkifejezésre.
A kompetencia szükséglete arra vonatkozik, hogy képességeink kiaknázása és kamatoztatása során megelégedést tapasztalunk. Kutatások szerint az ember ösztönösen keresi azokat a kihívásokat, amelyek megfelelő nehézségi szintűek, igénybe veszik képességeit (a túl könnyű kihívások alulmotiváltságot, a túl nehezek kudarcélményt eredményeznek). Röviden: a kompetencia az a tapasztalat, hogy az egyén hatékonynak érzi magát a környezetében, sikerélményt él át a kihívást jelentő helyzetekben, illetve képes az általa kitűzött célok elérésére.
A kötődöttség szükséglete az ember közösségi lény voltát tükrözi: arra az alapvető igényünkre vonatkozik, hogy kapcsolatban legyünk másokkal, elsősorban azokkal, akik fontosak számunkra. A kötődöttség érzése összefügg a valahová tartozás élményével, valamint feltételezi, hogy a fontos kapcsolatainkban megtapasztaljuk a kölcsönös elfogadást, tiszteletet, bizalmat.
Végül egy kis gyakorlat: időnként érdemes megvizsgálni, hogy milyen összefüggés áll fenn alapszükségleteink kielégítettsége, valamint jóllétünk között. Egy héten át vezessünk naplót végzett tevékenységeinkről, a következő szempontokat figyelembe véve: mennyire volt kellemes az adott tevékenység (0–10-ig), mennyire voltam hatékony az adott tevékenység során (0–10-ig), miért végeztem az adott tevékenységet (pl. mert akartam; azért, hogy elkerüljek egy negatív következményt; mert dicséretet, jutalmat kaptam érte stb.), továbbá minden egyes nap végén értékeljük, hogy éreztük magunkat aznap, megvizsgálva a fennálló összefüggéseket.

ELEKES SZENDE pszichológus