Orvoskutatók csak a XX. század első felében gyanították, hogy a távol-keleti népeknél gyakori „végzetes elgyengülés” – szingaléz nyelven beriberi betegség – kapcsolatban lehet a rendszeresen fogyasztott úgynevezett „fényezett” rizzsel. És valóban, a rizs héjában lévő tiamin (B1-vitamin) a szemek egymáshoz csiszolásakor elvész a táplálékból.
Már a XVII. századtól ismerték a jellegzetes tüneteket. A beriberi idegrendszeri és keringési rendszeri zavarokat okozott. Végül felfedezték ennek a hiánybetegségnek az eredetét. A lengyel K. Funck (1911-ben) adta a nevet (vita, lat. = élet és amin, gör., egyes vitaminok NH2-szakasza), a tiamin felfedezéséért pedig Ch. Eijkman (holland) és F. Hopkins (angol) 1929-ben orvosi Nobel-díjat kapott.
Sokat beszélünk nap mint nap a vitaminok fontosságáról. Vajon mennyire ismerjük valódi jelentőségüket? Próbáljuk meg rejtélyes ismeretlenségükből közelebb hozni, hiszen naponta fogyasztjuk őket változatos táplálkozásunknak köszönhetően. Ritkán történik meg, hogy orvosunk egyéb gyógyszereink mellett „felírná” a labdacsként beszerezhető valamelyik vitamint (vagy a polivitamint). Annál gyakrabban szedjük, ha kell, ha nem, indokolatlanul.
Az ábécé betűivel és számindexekkel jelölt vitaminok anyagcserénk szabályozói, amelyeket nem tud szervezetünk előállítani. A D-vitamint igen, de a nap ibolyántúli sugarai szükségesek a provitaminja keletkezéséhez, majd a D3 – kolekalciferol – megjelenéséhez. A téli napszegény évszak ezért előidézheti a D-vitamin-hiányt.
Szokás a tudomány fejlődésével egyre gyarapodó vitaminokat (illetve ezek alcsoportjait) a szervezetünkben betöltött szerepük, illetve vivőanyaguk (víz vagy zsír) alapján csoportosítani. Az első szempont szerinti csoportosítás azért kevésbé áttekinthető, mert ugyanolyan feladatot több vitamin is betölt vagy segít. Elfogadottabb a vivőanyaguk alapján történő tárgyalás. Ezt a szempontot követjük mi is. Vannak tehát vízben oldódó és ezért kiürülő, naponta pótolandó, valamint zsíros közegben szállított és felhalmozódó vitaminok. Az előbbiekből (gyári készítményekből) szükségtelen többet fogyasztani, mert a fölösleg úgyis eltávozik szervezetünkből, az utóbbiak felhalmozódnak, ami hátrányos is lehet, mert a vitamintöbblet akár halálos következménnyel is járhat. Ismert W. Barents (1560–1597) holland felfedező esete, aki miután egy hosszú telet (1596–1597) a Nova Zemlja északi részén hajózott tengerészeivel, a C-vitamin hiánya (elfogyott a zöldségük, gyümölcsük) és az A-vitamin (zsíros hús és máj) kizárólagos fogyasztásának következményei miatt halt meg visszatérésük idején.
Vízben oldódó a C-vitamin (aszkorbinsav) és a B-vitaminok csoportja, zsírban oldódik az A-vitamin (és béta-karotin), a D-vitamin (kalciferol), az E-vitamin (tokoferol), valamint a K-vitamin.
Téli erőnlétünk fontos tényezői a vitaminok. Felismerve jelentőségüket, a következőkben ezekkel foglalkozunk.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
