A korábbi esztendők bukássorozatából nem sokat tanult az oktatási miniszter. Fel sem merült benne, hogy nem csak a diákok és a pedagógusok lehetnek az eredménytelenség okozói, hanem maga a rendszer is, amely képtelen összhangba hozni az oktatás tartalmát a követelményekkel, és a folyamatos módosítások miatt a még fellelhető parányi kiszámíthatóságot is felszámolja.
A nyolcadik osztályosok egységes felmérőjének gyenge eredményeit tavaly abból a szempontból is vizsgálták, hogy az ott elért általános miként aránylik az V–VIII. osztály átlagához, és kiderült: a vizsgaeredmények jóval gyengébbek az iskolai bizonyítványnál, a tanulók átlagban több mint két jeggyel kisebb osztályzatot érnek el a záróvizsgán, mint a négy év alatt. Erre egyetlen megoldásnak azt találta ki a szaktárca: ha az iskolában ilyen engedékenyek a tanárok, és ilyen könnyen adják a jegyeket, akkor a négy esztendő általánosa csak huszonöt százalékban számítson a felvételin a korábbi ötvennel szemben, a többit a vizsgaeredmények adják. Világos, hogy a kabátot igazítják a gombhoz. Arról nem is beszélve, hogy a tanévközi próbafelmérőkön nem veszik figyelembe, meddig jutottak el a nyolcadikosok az ismétléssel, és olyan tananyagot is számon kérnek, amivel a diákok három-négy éve nem találkoztak. Vagyis nem azt ellenőrzik, hogy mit tudnak, hanem azt: mit nem tudnak.
A nyolcadikosok kedden kezdődő próbavizsgája, a XI. és XII. osztályosok márciusi próbaérettségije előtt aggodalommal figyeljük, hogy e fejetlenség mellett a megszorítások, az iskolaátszervezések, az igazgatók kötelező tanítási óraszámának növelése körüli bizonytalanság uralja a hazai tanügyet. Egyetlen jó hír, hogy idénre több pénzt ígér a miniszter beruházásokra, ellenben sem a tananyag, sem a tankönyvek megújulásáról nem hallani, a román nyelv oktatása pedig marad a régiben, vagyis egységes minden diák számára, habár három éve törvény szavatolja, hogy a nem román anyanyelvűek speciális tanterv és tankönyvek alapján tanulhatják az állam nyelvét és irodalmát.
A hazai oktatásban uralkodó teljes zűrzavar közepette, alig két héttel a következő tanévben induló előkészítősök és első osztályosok beiratkozásának megkezdése előtt, a tanév második felének diákra és tanárra nehezedő időszakában, amikor mindenkinek bizonyítania kell, hogy nem töltötte feleslegesen az időt a padokban, illetve a katedrán, Remus Pricopie tárcavezető azzal kívánja megnyugtatni a jelenlegi oktatás minőségében kétkedőket, hogy senki ne aggódjék, a „Nagy Főnök” figyel, és a próbavizsgák után minden eddiginél alaposabb elemzést végeznek az elért eredménytelenségről. És utána?