Kénytelen vagyok a Háromszékben 2014. február 14-én Fizetnek, de visszakérik a pénzt címmel megjelent írásban Tamás Sándor megyei elnök adománykérő nyilatkozatára válaszolni (a megyei tanács elnöke az önkormányzat csütörtöki ülésén beszélt a Fogolyán Kristóf örököse, Szotyori Nagy Áron által megnyert perről és a megítélt 600 ezer eurós kártérítésről, arra kérve őt, a pénzt adományozza a megyei kórháznak – szerk. megj.).
Mindenekelőtt felmerült bennem: az elnök ezt komolyan is gondolja, vagy csak blöfföl? Netán a megye lakosságát akarja ezzel ellenem hangolni, finom csúsztatással? Ugyanis a szóban forgó kártérítés összege a következőkből tevődik össze: a megyei tanács része 210 936 euró, a gyermekjogvédelemé 130 284 euró, a mezőgazdasági igazgatóságé 30 129 euró, a prefektúra része 28 776 euró. Mindez kb. 450 ezer eurónak felel meg, erre jön a többéves kamat, amit a bukaresti legfelső bíróság egy magyar felperesnek megítélt, és így lesz az összeg kb. 600 ezer euró. S ez a kártérítés csak három évre vonatkozik! A többi tizenöt év – amíg jogtalanul használták az ingatlant – megy adományba, a nagy, közös feneketlen zsákba.
A fentiekből jól látszik, hogy a megyei elnök profi politikusként ellenem próbálja hangolni Sepsiszentgyörgy és a megye lakóit. Ugyanis a megyei tanácsnak a teljes összeg egyharmadát kell állnia. Az összeg többi része más intézményektől és a kamatokból jön össze. Ezek szerint a megyei elnök még a prefektúráért is kezességet vállal, amellyel látszólag folyamatosan háborúzik. S ezt a kezességvállalást velem akarja megfizettetni. Sőt, rajtam akarja leverni a többéves pereskedés kamatait is, ami szintén az ő hibájuk. Ahelyett, hogy a törvény megjelenésekor azonnal visszaadták volna a jogosan visszajáró ingatlanokat, inkább pereskedtek.
Jogosan merül fel nem csak bennem, hogy a megyei tanács RMDSZ-es elnöke kinek az érdekeit képviseli. Mert a 803 visszaigénylési kérelemből alig 57-et sikerült természetben visszaszolgáltatni. És hogy – Tamás Sándor elnök szavait idézem – „a nagy tiszteletnek és tekintélynek örvendő dr. Fogolyán Kristóf” örökségéből a hatályos törvények szerint az RMDSZ-vezetésű bizottságok semmit nem szolgáltattak vissza pereskedés nélkül.
Szeretném emlékeztetni: 2011 október elsején megjelent a Háromszékben, hogy a Dr. Fogolyán Kristóf-kórház pályázatot nyert, „a központi fejlesztési régió legnagyobb értékű, 87 millió lejes pályázatát”, mely a kórház korszerűsítésére, befejezésére és orvosi felszerelés beszerzésére elegendő. És a cikk szerint ez teszi lehetővé, hogy két éven belül befejezik a munkálatokat. Ezt állította Tamás Sándor, Klárik László megyemenedzser és András-Nagy Róbert, a kórház menedzsere is. Azóta eltelt több mint két év, és még mindig tőlem követelnek adományokat? Hova tűnt a pénz?
Megjegyzem, az a kórház viseli Fogolyán Kristóf nevét, melyet ő építtetett Kós Károly tervei alapján, és amelyben 45 éven keresztül igazgató-főorvosként dolgozott. A kórházon levő emléktáblát pedig saját költségemen magam állíttattam, az avatóünnepséget én szerveztem.
Ezek után hova is adományozzak én? Melyik lyukas zsákba kerülne az adományom?
Szotyori Nagy Áron
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
