Demeter J. Ildikó
A békésebb tegnapi nyilatkozatok ellenére sem igazán kérdés, hogy felbomlik-e a kormánykoalíció, legfeljebb az: erre a jövő héten kerül sor, vagy valahogy kibírják az EP-választásokhoz csatolt alkotmánymódosítási népszavazásig. Illetve az, hogy az utóbbi időben nagyon elbizakodott szociáldemokraták számára mennyire fontos az alaptörvény megváltoztatása, az uniós parlamenti mandátumokra ugyanis eleve külön pályáznak a liberálisok, tehát ez nem zavarja különösebben a belső vizeket.
Ami zavarja, az a kommunista utódpárt egyeduralomra törekedése. Ez látszik minden gesztusból, minden magyarázkodásból, ezért vált váratlanul érdektelenné az alkotmánymódosítás: ha az SZDP megszabadul a liberálisoktól és kényelmetlenné vált államfőjelöltjétől, akkor már nem is olyan fontos megnyirbálni az elnöki hatásköröket; minden egyéb lényeges módosító javaslatot úgyis kigyomlált már az alkotmánybíróság. Ki lehet még bírni őszig Băsescut, ha utána mi ülhetünk a helyére – és ha a parlamenti többség is biztosított, mi szükség lenne olyan szövetségesre, amely nagyobb igényekkel lép fel, mint az önállóan mit sem érő zsebpártok?
Nem mintha az NLP olyan sokat kellemetlenkedett volna, sőt. Hallgatott, egyetértett, nem próbálkozott külön utakkal, eltérő elképzelésekkel, jóformán észre sem lehetett venni a jelenlétét. Lényegében ez az első határozott kiállása, és nem is igen érthető, hogy mit kifogásol Klaus Johannis miniszterelnök-helyettesi jelölésén Victor Ponta kormányfő. Sikeres politikus, akire az erős és Románia iránt igen tartózkodó Németország is figyel, javára szól kifelé, hogy kisebbségi, befelé, hogy magyarbarátnak nem nevezhető. Korrupciónak még a gyanúja sem kerülgeti, bár ez nálunk nem ajánlólevél, legalábbis nem ott, ahol attól félnek, hogy emiatt lehet népszerűbb.
A baj egyébként nem az, hogy a nagyszebeni polgármester nem éri be a belügyi tárcával, hanem az, hogy az a kormány instabil, amely kétharmados parlamenti többséggel rendelkezik, és mindjárt két éve tisztségben van. Ez már egy fél mandátum, és mivel az utolsó év a választási kampány miatt Romániában nem szokott a komoly döntések ideje lenni, eddig már fel kellett volna mutatni néhány fontos törvénycsomagot, ami kicsit élhetőbb, igazságosabb, rendesebb országot eredményezett volna. Igenis szükség van új, a magyarság jogait (is) jobban elismerő alkotmányra, kisebb, természetes erővonalak mentén szabott régiókra, valós decentralizálásra, jobb egészségügyi ellátásra, használható tudást nyújtó iskolákra, gazdaságtámogató intézkedésekre – és minderre a kétharmados többség lehetőséget adott volna. Nem éltek vele, és ezért nem lenne kár, ha bukna a kormány – azért kár, mert semmi remény nem mutatkozik egy felelősebb országvezetésre.
