Felpártol-e valamivel? – ezzel a kérdéssel állították meg szombaton az úton levőket a színes rongyokba öltözött „cigányok” Bölönben, és illett is egy-két lejjel támogatni a hosszú ideje szervezett lovas felvonulást, amellyel – elevenen megmaradt régi szokás szerint – nem csupán a telet, hanem minden gondot, bajt, betegséget, bánatot is megpróbál elűzni az erdővidéki falu fiatalsága.
Ez többnyire sikerül is nekik: ilyenkor csupa mosolygós, derűs arcot látni, lelkendező gyermekeket, szakértően mustráló öregeket, és több autóval jöttek baróti, sepsiszentgyörgyi bámészkodók is. Bizony elsőre nem is mindenki hitte, hogy a szépen öltözött, egyenes tartású, sima arcú lányok a nyeregben mind egy szálig legények, de legalább nagyobbat kacagott.
A gyülekezőt reggel kilenckor fújták, a párok – székely, magyar, huszár és nemesi öltözetben – együtt jelentek meg, legutoljára természetesen a „menyasszony” és a „vőlegény”. A „musztikás” lova még megpróbálta lerúgni a ráadott gumicsizmát, de lassan azért összeállt a menet, és – némi kedvcsináló muzsika után – a rezesbanda rázendített a székely himnuszra. Indulás! De hol a bábos szekér? Jön már, csak meg kellett igazítani a forgókerékre kötözött szalmabábu-pár öltözetét. Csillognak a szemek, a férfi leglényegesebb testrésze remekbe sikerült. Kattognak a fényképezőgépek, van, aki azt is tudja, hogy a kék hajú „cigányné” mit rejteget a szoknyája alatt; fizető vendégnek bármikor megmutatja...
Az első megálló az unitárius parókia kapuja, ahol Kozma Albert lelkész a szokás eredetét, a középkori népi hiedelmeket is felelevenítette: a tél vége felé egyre jobban gyengülő napot akarták segíteni elődeink azzal, hogy víg zenével, mulatozással, bábégetéssel kergették el a sötétség gonosz és ártó szellemeit. Legyünk méltók e naphoz, győzzön a jó, vesszen a rossz – mondotta, miközben a háziak pálinkát, süteményeket hordtak körül, és aprópénzt osztogattak. Innen már inkább csak a gyermekek és a látogatók kísérték tovább a vígan énekelő menetet a református templomhoz, ahol szintén örömre és gyönyörűséges, békességes együttlétre kaptak biztatást. A falu központjában többen várták a maszkásokat, ezúttal szendvicses tálakkal is, ami igen jó alapozás volt a hátralevő munkához: a következő órákban ugyanis a falu minden utcáját bejárták, és minden portánál megálltak, ahol szíves fogadtatásra leltek. A bábukat csak azután égették el, miután mindenütt meghordozták, hogy begyűjtsék velük mindazt, amit el kell pusztítani. Megadták ennek is a módját, és aztán ki-ki futott haza, felkészülni az esti bálra, amelyen már a falu apraja-nagyja részt vett. Jöjjenek maguk is, mi is megyünk – szívélyeskedett két idősebb helybeli, akik szerint az idei felvonulás a tavalyinál is szebb volt, hál’ istennek sok a fiatalság a faluban, csak az idő kellene jobb legyen. Hóban még szebb ez a bölöni hagyomány – állítják, és azzal válunk el, hogy jövőben még lehet fehér farsang, de ha nem, akkor is megéri megnézni.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
