Egy utcai reklám margójára

A magyar ajkú ügyfelek meghódítására szánt szöveg ugyanis a román nyelvű felirat alatt tűnik fel, nehogy elfelejtsük, hogy abban az országban élünk, ahol az alkotmány is kimondja: az állam nyelve a román, mindenek felett való! Másodszor nagyon megalázónak érzem, ahogy az anyanyelvemet és ezáltal engem is lekezelnek. Csak hosszas silabizálás után jöttem rá, hogy a különben vonzó külsejű reklám nem latin szavakat tartalmaz, csupán az ékezeteket spórolták le róla. A mukorom műköröm, az epitest építést jelent, az es nem az einsteinium vegyjele, a manikur sem valami barbár kifejezés, hanem kézápolásra biztatna, ha az u betűről el nem lopták volna a körmöket. Még szerencse, hogy a szalonból nem lett finom, füstölt székely szalonna... Emberi mivoltomban megsértve a megfelelő válaszon törtem a fejem, mert csak nem hívhatom párbajra a szépüldét... Írhatnék panaszlevelet az Egyesült Nemzetek Ne­velésügyi, Tudományos és Kul­turális Szervezetének (UNESCO), mert a nyelvi sokszínűségre és a veszélyeztetett nyelvekre való odafigyelésének köszönhetjük ezt a világnapot, de inkább olvasással vigasztalódom. Nemzeti Olvasó­könyvemben ez áll: „A különböző nyelvek melegéből keltek ki a különböző népek, melyeket az atyafiság és az együttes érdek alapján a közös szó szervezett nemzetekké. Velünk is ez történt. A magyar­ságot is az atyafiság és az együttes érdek alapján a sors verte egybe: hazát a bátorsággal irányított életösztön szerzett neki, de nemzetté a magyar szó teremtette. Mint jelképes hatalom, a magyar szó nekünk a legnagyobb ereklye. Ke­gyelet, hűség és becsület illeti őt.” Tamási Áron írta ezt, és jegyzetével felvértezetten szállok harc­ba mindenkivel, aki a kölcsönös tisztelet és megbecsülés elvét mellőzve tiporja sárba nyelvünket!