Megdöbbenve olvastam a Háromszék napilap február 26-ai számában, hogy az előző labdarúgó-szövetség megyei vezetősége idején mennyi rendellenesség történt, s mivel én is tagja voltam e vezetőségnek, szeretnék néhány dolgot pontosítani, nem azért, mert védekezni akarok, hiszen nincs, amiért, ugyanis mindig becsülettel végeztem munkámat, de az újság hasábjain megjelentek az én személyemre is vonatkoznak.
Az előző szövetségben pénztárnokként dolgoztam, és azokkal a pénzbegyűjtésekkel foglalkoztam, amit az egyesületek büntetésként (sárga lap, piros lap, letiltások stb. miatt) vagy a játékosigazolványok kiállításáért befizettek. Én ezekre a befizetett összegekre nyugtát adtam, az összegeket bevezettem a kasszakönyvbe, s ezt minden hónapban leadtam a könyvelésnek, tehát nem foglalkoztam semmilyen felszerelés, adomány nyilvántartásával, kifizetésével, ezek a bankokon keresztül történtek. Az a bizonyos augusztusi fizetés rám nem vonatkozik, hiszen egész hónapban dolgoztam, ezt Oláh József elnök úr is tudja, egyébként nem is hivatkozott rám... Amikor megtörtént az én leváltásom, jegyzőkönyvvel adtam át utódomnak minden aktát és a kasszában lévő pénzösszeget, a jegyzőkönyvet pedig aláírta a mostani főkönyvelő és a szövetség elnöke is. Tehát minden-minden rendben volt az én munkámmal.
Ennyit erről. Na, de menjek tovább, s hadd térjek ki leváltásom igazi okára, hogy ily módon is lezárjam a mendemondák, pletykák sorozatát.
Gondolom, nem kell külön bemutatkoznom. Labdarúgó-pályafutásom ideje alatt becsülettel, odaadással, szülővárosom iránti ragaszkodással szolgáltam Sepsiszentgyörgy labdarúgósportját. Visszavonulásom után közel tizenöt évet dolgoztam a megyei labdarúgó-szövetség alkalmazottjaként, munkámat becsülettel, pontosan elvégeztem, hiszen szüleim arra tanítottak, hogy olyan legyek, aki bármikor felemelt fővel léphet az emberek közé. Akár Oláh József, akár Veres Gyula elnöksége alatt dolgoztam, mindig lelkiismeretesen végeztem munkámat.
A dolgok az idei elnökválasztáskor indultak el rossz irányban. A választás előtt megkeresett nyolc egyesület vezetője, és biztosítottak arról, hogy ha indulok a választáson, ők rám szavaznak... Én megköszöntem a megelőlegezett bizalmunkat, de azt mondtam: ismerve a csapatok vezetőit, tisztában vagyok azzal, hogy néhányukkal nem fogok tudni kijönni, akkor pedig semmi értelme az egésznek. Megkérdezték, akkor kire szavazzanak, és én azt mondtam, nem fogok kampányolni sem Veres Gyulának, sem Oláh Józsefnek, tehát arra szavazzanak, akit képesnek tartanak arra, hogy megyei labdarúgásunkat ki tudja mozdítani jelenlegi, nem éppen fényes helyzetéből... Ismerjük a választás eredményét. A szövetség régi alkalmazottai közül csak én maradtam meg, a feladatköröm, a fizetésem sem változott, de már akkor éreztem, hogy valami motoszkál a háttérben... Mint megfigyelő azt tapasztaltam, hogy némelyek tűzön-vízen át érvényesíteni akarják akaratukat. Vitába is kerültem ilyen vezetőkkel, akik mellesleg a szövetség végrehajtó bizottságának is tagjai voltak, a döntés tehát a kezükben volt... Egyik reggel bejött az elnök, Oláh József, és a következőket közölte velem: elégedett a munkámmal, de mivel anyagi gondok vannak, a végrehajtó bizottság úgy döntött, megválik tőlem. Én erre azt válaszoltam: tudom, a döntés személyi okokra alapoz. Erre az elnök nem szólt semmit...
Önkéntelenül is felvetődik a kérdés: egy embertől (alkalmazottól) mikor lehet megválni? A válaszom: ha nem végzi jól a munkáját – ez az én esetemben, az elnök szavaira alapozva, nem áll fenn (!) –, vagy ha nincs anyagi fedezet. Nos, uraim, ha valaki tudja, hogy milyen a szövetség anyagi helyzete, az többek között én volnék, s állítom, az anyagi helyzet nem akadályozta fizetésem biztosítását. Tehát a leváltásom hátterében személyes okok állnak!
És most lássuk, kik is állnak a döntés mögött. Egy alelnök, aki a IV. liga csapatainak megbízottja, egy elnökhelyettes, a játékvezetői bizottság elnöke... Kérdem én: ha valaki tizenhat csapat képviselője, nem lett volna-e etikus kikérnie a csapatok véleményét? Kérdem én: hogy lehet elvárni ezt egy olyan embertől, akit törvénytelenül választottak meg, a választás idején ugyanis a szövetség büntetését (egy eltiltást) töltötte és a Román Labdarúgó-szövetség szabályai szerint az ilyen személy nem vehet részt a választási közgyűlésen, ahol megválasztották a tizenhat csapat vezetői. Na, de voltak az elnökhelyettessel más vitáim, nézeteltéréseim is, nem részletezem, de elfogultsága akkor is tombolt... Az elnökhelyettessel régebb személyes vitáim adódtak, amikor a fegyelmi bizottság elnökeként részem volt egy olyan döntésben, amely nem tetszett neki, s ő ezt úgy könyvelte el, hogy én befolyásoltam döntésében a bizottságot... Továbbmenve el kell mondanom, abban is csalódtak, akit nagyra becsültem, s még most is becsülök, mivel tudom, hogy tisztességes munkával érte el azt, ahol most tevékenykedik. Sajnos, szerintem tévedett, mert nem az elvégzett munkám alapján ítélkezett, hanem a köztünk felmerült bíráskodási nézeteltérésekre alapozott. Tévedett! Én most is fenntartom, hogy a megyei bajnokságunkban nem javul meg a bíráskodás, ha nem ereszkedünk le az A-divíziós szintről bajnokságunk szintjére, ha nem arra tanítjuk a játékvezetőket, hogy hagyjanak fel arroganciájukkal, másokat lenéző magatartásukkal.
Lehet, hogy tévedek én is, de elvártam volna a szövetség elnökétől, Oláh Józseftől, hogy tetteiben is igazolja, valóban meg volt elégedve munkámmal, s ennek alapján megvétózza az előbbi döntést. Nem tette.
Nem lennék becsületes, ha csak a rossz dolgokról szólnék. Óriási lépésnek tartom a megyei labdarúgás szempontjából, hogy beindultak a gyermekbajnokságok. Nagyon sok a fiatal tehetség megyénkben, de sajnos ezt eddig nem vette észre az előző szövetség. Pozitív tényezőnek tartom azt is, hogy felfrissítették a megfigyelők tagságát, és olyan emberek kerültek előtérbe, akiknek szívügye labdarúgásunk. A szövetség Veres Lóránt személyében megtalálta azt a titkárt, akire már rég szükség volt.
Tudom, nem mindenki osztja véleményemet, de szívesen állok rendelkezésre, hogy tisztán láthassuk a tényeket.
Tisztelettel, Goga György
