Történt egy éjszaka, hogy a király iszonyatos fogfájásra ébredt, kegyetlenül jajgatott, hogy a palota minden szobájában hallatszott. Felébredtek a szolgák, eszeveszettül szaladgáltak, percek alatt olyan lett a palota, mint egy felbolydult hangyaboly, amelyikbe belerúgott valaki. Mindenki a király parancsait leste, jöttek neves orvosok az egész környékről, de a király úgy félt, hogy a foga is vacogott, s hiába ajánlották a tudósok, hogy percek alatt megszabadítják a bajától, a király nem merte egyikre sem rábízni magát. Így hát csak nyögött, s nem találta a helyét a palota tróntermében, senki sem tudott segíteni rajta, mert félelme hatalmasra nőtt, mint egy ház.
Egyszer egy vándorlegény érkezett a palotába, aki történetesen szabómester volt. Hamar fülébe jutott a király bánatának oka, s az is: annyira bugyuta, hogy nincs párja hét határban. Rögtön kérte a szolgákat, engedjék a király elé, mert egyedül ő tudja a bajt orvosolni. Abban a percben teljesítették a kívánságát. A király előtt földig hajolt alázatosan, s elmondta neki, hogy ő olyan foghúzós nadrágot tud készíteni három nap alatt, amelyben a királynak rögtön elmúlik a baja. Abban a pillanatban a szolgák hozták neki a legfinomabb szöveteket, s a szabómester elvonult a palota egyik szobájába.
Három nap múlva, ahogy ígérte, tényleg hozta a nadrágot, mindenki csodájára járt, pántja is volt, és sok-sok zsebe, úgy talált a királyra, mintha egyenesen ráöntötték volna. Még egy jó hosszú, vékony cérnát kért, annak a végét óvatosan ráhurkolta a fájós fogra, s megkérte a királyt, hogy tarisznyáját tömjék meg aranypénzzel. A király adott neki, hogyne adott volna, hisz a nadrágban a félelme egy szempillantásra elpárolgott, s már egészen jó kedve kerekedett. A szabómester a madzag végét óvatosan hozzákötötte a szárnyas ajtó kilincséhez, alázatosan megemelte a kalapját, s elköszönt. Amikor ment ki a trónteremből, teljes erővel becsapta az ajtót, s azzal uccu neki, vesd el magad, már bottal üthették a nyomát. Ha a király foghúzós nadrágot nem csináltatott volna, az én mesém is tovább tartott volna...