Most, az évfordulón felvonultak a politikai pártok képviselői, elnöki szinten képviseltette magát az MPP és EMNP, az RMDSZ részéről elsősorban a székelyföldi elöljárók voltak jelen – Háromszékről például Antal Árpád és Tamás Sándor. Az összegyűlt tömeg ismét közfelkiáltással erősítette meg: Székelyföld autonómiát akar.
Már délután három órakor megkezdődött az ünnepi műsor a marosvásárhelyi Postaréten, egymást váltották az előadók a Székely Vértanúk emlékműve mellett felállított színpadon, és négy óra után áradni kezdett a tömeg is, az oldal ismét megtelt kék-arany lobogókkal. Sorra érkeztek a buszok Székelyföld és Erdély különböző tájairól, a háromszékiek tizennyolc autóbusszal utaztak, és nagyon sokan érkeztek személygépkocsival a székely fővárosba. A buszokat most is gyakran megállították, Maros megye határának átlépése után többször ellenőrizték a csomagtartókat is. Fel­tű­nően sok volt a rendőr az út menti falvakban, teljes készültségben álltak a rendvédelmiek. Ez azonban cseppet sem zavarta az érkezőket. A sepsiszent­györgyiek elhozták az októberi nagy menetelésre készített 250 méter hosszú zászlókat, ezek ölelték körbe a teret és a mintegy húszezresre duzzadt tömeget.
Pontban öt órakor csendült fel a fehérvári induló, majd a marosvásárhelyi vártemplom és a csíksomlyói kegytemplom harangja szólalt meg felvételről. „Hitet tenni gyűltünk össze a székelység szabadságszeretetéről, békés szándékunkról, tüntetni a gyülekezési szabadság mellett” – hangsúlyozta köszöntőjében Izsák Balázs, majd Nagy László, az erdélyi unitárius egyház főjegyzője mondott áldást. Jakab apostol könyvéből idézett, és az otthon fontosságára építette beszédét: „Azért gyűltünk össze, hogy nyomatékosítsuk, itthon vagyunk, számunkra ez az otthon (...) és azért, hogy ezt gyermekeink, unokáink is érezhessék majd” – hangsúlyozta, és kiemelte, ezért cselekednünk, tennünk kell.

Szabadság, autonómia
A Székely Nemzeti Tanács elnöke, Izsák Balázs tavalyi beszéde kezdő szavait idézte: ez az a nap, amikor Székelyföld lakói kinyilvánítják szabadság iránti igényüket, ami ma az autonómiát jelenti. A székely szabadság eszméje változott ugyan az idők során, de a lényege ugyanaz maradt: a közösség méltósága és igénye arra, hogy ne legyen alárendelt ősei szülőföldjén – hangsúlyozta. Az SZNT tíz éve járja „az autonómia békés, jogkövetelő útját”, eszköztárában szerepel a nemzetközi lobbi, de a mozgalmi háttér megteremtése is (a székely szabadság napja, a székelyek nagy menetelése), illetve a per, amelyet európai polgári kezdeményezése érvényesítése miatt indított, s melybe Magyarország is belépett az SZNT oldalán – sorolta Izsák Balázs. „Magyarország velünk van, de az autonómia ügye akkor lesz győztes, ha Romániát is sikerül meggyőznünk, hogy velünk legyen” – mondotta az SZNT elnöke, szavait azonban kisebb füttykoncert fogadta, amikor arról szólt, hogy meg kell előlegezni a bizalmat az új román kormánynak. Végül többszöri félbeszakítás után sikerült elmondania: „Lehet, az a párbeszéd kap esélyt, amelyre az igényt kinyilvánította a székelység a Bereck és Kökös közötti nagy menetelésen”. „Száműzzük sorainkból a gyűlöletet” – szólította fel az egybegyűlteket.
Székelyföld jövőjével kapcsolatos optimizmusát nyomatékosította üzenetében a Baszk Nemzeti Párt nemzeti tanácsának elnöke, arra biztatta a jelenlevőket, hogy folytassák a békés megmozdulásokat, hogy kivívhassák a régió autonómiáját, amely elhozza a gazdasági prosperitást.

A jog nem alku tárgya
„Harcos üdvözletét” küldte a marosvásárhelyi népgyűlésnek Tőkés László, akinek üzenetét Sándor Krisztina tolmácsolta, mivel Tőkés a tüntetés napján az EP strasbourgi plenáris ülésén szólalt fel Székelyföld autonómiája mellett. „Emberi és nemzeti jogaink nem képezhetik alku tárgyát. Nem hagyjuk a román kormány csapdájába csalatni magunkat. Szabadságunkért rendületlenül kiállunk” – fogalmazott Tőkés László.
Marosvásárhelyre figyel a világ – indította beszédét Bíró Zsolt, a Magyar Polgári Párt elnöke, aki kiemelte, 25 évvel a véres romániai forradalom után még mindig nincs megoldva a romániai magyarság helyzete, a román állam megtagadja az önrendelkezés legelemibb formáit, korlátozza véleménynyilvánítási jogát. Felemlítette, hogy vasárnap Törökország­ban a román konzulátus előtt tüntetők kérésére egy főutat zártak le, Marosvásárhelyen ez nem volt lehetséges. Mindenekelőtt a félelmet, a kishitűséget, a közönyt kell legyőznünk, ha ez sikerül, senki nem tud megállítani bennünket – mondotta.

Régiók Európáját
Günther Dauwen, az európai autonómiapárti erőket tömörítő Európai Szabad Szö­vetség (EFA) belgiumi pártigazgatója tizen­hét EU-s tagállam negyven pártját tömörítő szövetség üzenetét tolmácsolta: támogatják Székelyföld autonómiáját, a demokráciát a decentralizáció szolgálja, ha a döntéseket nem Bukarestben vagy Brüsszelben hozzák. A régiók és népek Európáját, egy jobb Európát akarnak – fogalmazott a szónok. Nem hagyják, hogy Bukarest szétdarabolja Székelyföldet, hogy beolvassza az erdélyi magyarságot – hangsúlyozta pártszövetsége nevében.
„Eltelt 160 év, és bár látszólag ismétli magát a történelem, hiszen akkor is krími válság volt, mint most, sokat változott a világ körülöttünk. De minden önkény és háború, határtologatás és kisebbségi sorstalanság ellenére erős hitünk és meggyőződésünk ugyanaz maradt: élni egyénként, közösségként csak szabadon lehet, csak szabadon érdemes. Neve és kerete is van ennek – Székelyföldön és Parti­um­ban, egész Erdélyben, Felvidéken, Délvi­déken vagy Kárpátalján ugyanúgy hívják: közösségi autonómia. Száz éve cél és követelés. Ha hiszünk benne, jövőkép. Ha már a kezünkben van, közjogi eszköz mindennapi szabadságunkhoz”– emelte ki beszédében Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke. Kifejtette, ha Székelyföld autonómiastatútumának parlamenti benyújtása most nem időszerű az RMDSZ-nek, akkor vállalja azt az EMNP az EMNT-vel és az SZNT-vel együtt.

Velünk vannak a katalánok
Visszatérő vendége a székely szabadság napjának Marc Gafarot Monjo, a Katalán Demokratikus Konvergencia Párt külügyi kabinetvezetője, aki magyarul kezdte és zárta lelkesítő beszédét. Értetlenségének adott hangot, hogy az autonómia tiltakozást vált ki ma is nemcsak Bukarestből, de Európából is, pedig a döntések minél közelebb születnek az emberekhez, annál jobbak, az autonómia a fejlődés legnagyobb biztosítékát jelenti.  A székelyek és a katalánok egyformán a béke, a demokrácia tiszteletben tartásának, az autonómiának a nyelvét beszélik. „Nem gyűlö­lünk senkit, csak azt szeretnénk, ha tiszteletben tartanák kollektív jogainkat” – mondotta. Felhívta a figyelmet, hogy sem a székelyeket, sem a katalánokat nem lehet kisebbségnek tekinteni, „nemzeti közösségek vagyunk”.
Magyarországról Szabados Attila, a székely zászlót tavaly elsőként kitűző Budafok polgármestere hozott üzenetet: Székelyföld autonómiájának ügye nemcsak a székelyeké, hanem minden magyaré!
Az emlékműnél szervezett rendezvény utolsó mozzanataként közfelkiáltással fogadta el a tömeg a székely szabadság napjának kiáltványát. Az Izsák Balázs által felolvasott petíció egyértelműen fogalmaz: „Székelyföld területi autonómiája azt jelenti, hogy történelmi szülőföldjén a székely-magyar többségi kollektivitás joga és tényleges képessége saját felelősségére és saját érdekében átvenni a közérdekű problémák jelentős részének megoldását, a szubszidiaritás elvének megfelelően. Az autonóm régió az állam és a kollektivitás között elhelyezkedő választott testülettel rendelkezik, az önigazgatás hatásköreit gyakorolja, illetve államhatósági jogosítványokkal is bír”. Kimondja azt is:  „mi párbeszédet és együttműködést akarunk Székelyföld jogi státuszának rendezésében, amely csakis a helyi közösségek szabad akaratára, az állampolgárok közti szolidaritásra és a konstruktív együttműködésre épülhet”.

Polgári séta a főtérre
A magyar és a székely himnusz eléneklése után a pártok képviselői megkoszorúzták az emlékművet, majd elindult a „polgári séta”, tömött sorokban vonult a tömeg a városközpont felé. Szinte kézzelfogható volt a feszültség a főút kereszteződésénél, ahol csendőrkordon és a szervezők megbízottjai zárták el az utat, irányították a járdára a tömeget. A kihúzott 250 méteres székely zászlók két oldalán vonultak az emberek, Autonómiát!, Itthon vagyunk! – kiabálták, és időnként felcsendült a Székelyföld nem Románia, illetve a Vesszen Trianon! jelszó is. Kisebb zavart okozott a Hatvannégy Vármegye Mozgalom kéttucatnyi fiatalja, kik mégis levonultak az úttestre, a csendőrök pedig elkezdték visszaszorítani őket, a tömeg pedig ugyancsak idegesen reagált, többen elkezdtek levonulni, kiabálni, hogy Gyávák vagytok, gyertek le!, egy-két petárda is robbant, néhány percig úgy tűnt, elszabadulnak az indulatok, de végül győzött a józan ész, no meg azok a fiatalok, akik Kossuth-nótákat, népdalokat kezdtek énekelni, s ezzel oldották, emelték a hangulatot. Az út szélén többen álltak, bámészkodtak, ellenséges megnyilvánulást ritkán tapasztalhattunk. A forgalom zavartalanul mégsem zajlott, az úttesten való átvonuláskor hosszú tíz percekre lebénult a közlekedés, és az autósok sokszor idegesen tülköltek, erre a tömeg válasza az Itthon vagyunk! vagy az Autonómiát! volt.
Nyolc óra körül érkezett be mindenki a központba, ekkor a szervezők már átadták a prefektúrán a kiáltványt, s ahogy gyűlt a nép, sűrűsödött a rendőrök, csendőrök sora, alig tudták megakadályozni, hogy az emberek ellepjék az úttestet, s nem volt könnyű az oszlatás sem, nehezen szánták rá magukat az egybegyűltek a hazaindulásra. Elhangzott még egy-két nóta, néhány szlogen, és negyed kilenc felé ürülni kezdett a tér, ki haza, ki járművéhez indult.