Hálával és szeretettel emlékezünk dr. Szőts Ibolya gyermekorvosra is, akinek anyai ágon ugyancsak bölöni gyökerei voltak. Ritka lelkes orvos volt, sokat és szívvel dolgozott, emlékezetem szerint 1968 után is. Kisebbik lányunkat súlyos betegségével a hetvenes, nyolcvanas években ő is kezelte a járóbeteg-rendelőben. Nagy szakértelemmel és határtalan türelemmel fordult kis betegei felé, és minket, édesanyákat is mindig bátorított, segített.
F. D., Sepsiszentgyörgy. Arra keresem a választ, hogy még meddig kell szagolni a város szívében a füstöt? Olykor szellőztetni is képtelenség a Mikó utcában. Éppen szemben lakom a kéménnyel, gyönyörű látvány! Fotótéma is lehetne, ahogy száll, kering a kibocsátott füst, még a színe is változik (valószínűleg az égetett anyagtól függően). A városházán nem érzik? Pedig a szél arrafelé is kavarja, és a Mikó gyermekhada is ezt a bűzt szívhatja a szüneteken. Vajon nem káros? A környezetvédelmi hivatalról nem beszélek, hogy is vennék észre a zárt irodákból a levegőszennyezést? Érdekes, hogy az avart csak évente egyszer szabad elégetni – mást viszont mindig lehet?
DAMÓ DEZSŐ, Sepsiszentgyörgy. Hosszas várakozás után a nagyborosnyói református parókián megtörtént a feldobolyi juhász kiválasztása. A falufelelős értesített, hogy jelenjek meg a választáson, mivel nekem is jogom van hozzá, de mikor odaértem, nem találtam senkit, csak kis idő múlva érkezett a zágo­ni juhász hét feldobolyi gazdával, akiknek a nyomására aztán rá is bízták a 143 hektáros közbirtokossági legelőt. Így az egykori tulajdonosok pár száz örököséből alig néhány kap valamit az idegen jószágok után járó jövedelemből.