A példaember

2014. március 15., szombat, Máról holnapra
Váry O. Péter

Két évszázad távlatából legenda és valóság összemosódik, nehéz ma megállapítani, mi az, amivel idealizálta a benne példaképét kereső székely ember Gábor Áront, és mi az, amit ő valójában cselekedett.

Ágyúöntőnek nevezzük, és e vonatkozásban két dolgot emelünk ki: a találékonyságot, és azt, hogy ágyúival visszaadta a szabadságba vetett hitet már-már megalkuvásra kényszerülő népének. Hogy előbb az agyagfalvi székely nemzetgyűlésen, s majd egy hónap múlva Sepsiszentgyörgyön újra felajánlotta ágyúk készítését, talán vakmerőségnek tűnhet, hiszen ha volt is elképzelése, miként készítsen lyukasra öntött ágyúcsövet, kísérlet híján nem lehetett bizonyos benne, hogy használható is lesz. De bízott magában, és azt is tudta, ha nem cselekszik, a szabadság vágya csak az esti tűz kihűlő hamvában egyre ritkábban felparázsló illúzió marad.
Az ágyúöntésnél azonban sokkal fontosabb, amit később tett. A hidvégi csatában, ahol először megszólaltak a „varasbékák“, hatalmas lelkesedés lett úrrá a székely táborban, még nagyobb értetlenség az osztrák seregben. Ez az állapot ideig-óráig kitartott, pár sikeres ütközet erejéig futotta még a fellángolásból. De amikor úgy tűnt, már nem lehet folytatni, amikor a békekötési tárgyalások során fegyvereik átadását követelték a császáriak, Gábor Áron szembefordította ágyúit a székházban tanácskozó feletteseivel – a megalkuvást nem tudta elfogadni. Igazi szerepe a háromszéki önvédelmi harcban az árapataki békeegyezmény felmondása után mutatkozott meg, amikor egymaga irányította a kézdivásárhelyi hadiipart, szervezte a tüzérséget, a védvonalak felállítását, kémkedett is, és a csatákban maga irányította az ágyúkat. Lelkévé és éltetőjévé vált a szabadságharcnak, törvényszerű hát, hogy sorsával megelőlegezte annak végkimenetelét.
Székelyföld 21. századi szabadságharcának még nagyon a kezdetén tartunk. Látszólag szabadon élünk, de szabadságunk korlátozott. Szimbólumainkat megalkottuk, de nem használhatjuk bármikor és bárhol. Ünnepeinket megtartjuk, de vendégeink szólásszabadságát nyílt fenyegetés nyirbálja. Anyanyelvünket egyre kevesebben beszéljük, jövevényszavakkal hígítjuk. Örökségünket elkótyavetyéljük, nem nézzük, ki lakja majd a nagyszülők házát, ki szántja odakinn a határt. Hogy a holnaphoz erőnk mégis legyen, ahhoz az ad hitet, hogy céljainkat legalább megfogalmaztuk. Épp csak egy Gábor Áron hiányzik, aki mögé felsorakozzunk.
 

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Ön szerint feljut-e a mostani idényben a SuperLigába a Sepsi OSK?









eredmények
szavazatok száma 776
szavazógép
2014-03-15: Közélet - Fekete Réka:

Gyenge eredmények a próbaérettségin

Országosan és Háromszéken is a végzős diákok több mint fele megbukna az érettségin, ha most tartanák, a jegyek románból és matematikából a leggyengébbek.
2014-03-15: Közélet - :

Nem életképes a verespataki bányaterv

Nyílt levélben kérte a Mentsük meg Verespatakot! mozgalom és az Alburnus Maior Egyesület Korodi Attila környezetvédelmi tárcavezetőtől, hogy „az újabb miniszteri mandátumban is cselekedjen a hatályos törvényeknek megfelelően, bocsásson ki elutasító véleményezést a Roşia Montană Gold Corporation verespataki bányaprojekt még 2004-ben igényelt környezetvédelmi engedélyére”.