Farkas Réka
Mi, idősebb és a nálunk még korosabb nemzedékek nagyon elfelejtettünk a fiatalok nyelvén beszélni. Lehurrogjuk, félresöpörjük véleményüket, meg sem hallgatjuk mondandójukat, nem megérteni próbáljuk érveiket, csak magunk mintájára formálnánk őket.
A fiatalok lázadnak. Mikor tegyék, ha nem tizen-, huszonévesen? Mint Sepsiszentgyörgyön megfogalmazták március 13-án 12 pontjukban: ez nem joguk, de kötelességük. S bizony, bőven van okuk a lázadásra értékvesztett, türelmetlen, másságot nem tűrő, pénzközpontú világunkban. Ahol az iskola szükséges nyűg, mely keveset ad és kevéssé készít fel az életre, a szülők fásultak, napi robotba belekeseredettek, egy világban, ahol nem találják a tudás értékét, értelmét, nem látják jövőjüket. Miközben kitágult minden körülöttük, karnyújtásnyira más társadalmak, csábít a jobblét, a könnyebb élet. És mi nem tudjuk elmagyarázni nekik, mit, miért várunk tőlük.
Idegen a márciusi ifjak üzenete, mert avas történelemkönyvekkel próbáljuk beléjük sulykolni, pedig milyen egyszerű, ha úgy közelítjük meg: ez a ti szabadságotok napja is, fogalmazzátok meg, mit jelent ez nektek. És megteszik, lehet, sokunk számára idegen módon, utcai felvonulással, slammel, zenével, tánccal, falfirkákkal, de érdemes lenne rájuk figyelni, mert ez az ő szabadságuk.
Nagyon elfelejtettük, milyen volt, amikor mi voltunk tizen-, huszonévesek. Más világban, volt, aki a kommunizmusban, többen a hirtelen jött szabadság első éveiben éltük meg ezen időszakot, korlátok között, melyek ellen mi is lázadtunk, amennyire s ahogyan lehetett. Most másképp teszik, s ha nem figyelünk rájuk, elsodorják őket a végletek: fekete álarcos gyermekekké válnak, akiknek már rég nem a cél, sokkal inkább a határtalan lázadás számít, vagy félresöpörnek minden értéket, a nemzeti büszkeséget nacionalizmusként értelmezik, a kokárdát a szélsőség jelképeként. Ha nem magyarázzuk el nekik saját nyelvükön, hogy néped szeretete nem jelenti mások gyűlöletét, s nem rosszat akarsz a melletted élőnek, amiért te szabadságot, döntési, beleszólási jogot, önrendelkezést szeretnél, akkor vívhatjuk apró kis csatáinkat, mert nem lesz, aki átvegye mindazt, amit ma értéknek vallunk.
Idén március 15-én nagyon sokan öltöztek ünneplőbe, vonultak, vitték a székely és a magyar zászlót, ki hittel, ki kötelességből. Ránk van szükség, felnőttekre, hogy megértsék, ez is az ő szabadságuk napja, az ifjak 166 évvel ezelőtti forradalma őket igazolja, azt példázza: helye van a lázadásnak. József Attilát parafrazálva: jó szóval kellene oktatni, de játszani is engedni őket.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
