Gábor Áron-hangsúlyú ünnepet tartottak idén a kökösiek, az elmúlt években kialakult forgatókönyv szerint: ünnepi istentisztelet a református templomban, ahol ezúttal Buzogány Csoma István unitárius lelkész hirdetett igét, diákok előadása ugyanott, majd az ünneplő közönség a Feketeügy partján levő emlékműnél koszorúzott és hallgatta meg az alkalmi beszédet.
A templomban a padsorok megteltek, és ezt a helybeli Gábor Áron Általános Iskola tanulói és felkészítő tanáraik ritka szép műsorral hálálták meg. Idei összeállításuk minden eddiginél teljesebb, szebb és bőségesebb is volt, a sort két óvodás nyitotta, a Kányádi-verset kissé selypítve, de annál nagyobb lelkesedéssel, megakadás nélkül elszavaló kisgyerek méltán érdemelte ki a tapsot. Énekkel és verssel folytatták a sort a diákok, akik ezúttal az emlékműhöz is elkísérték az elmúlt évekhez képest népesebb ünneplő sereget, Gábor Áron rézágyúja dalának éneklése közben, ha nem is lassított a hídon a vonat, de hangjelzését leadta.
Sánta Gyula polgármester ünnepi beszédében március idusának sokjelentésű üzenete közül az összekötő erőt emelte ki. Felelevenítette, 1848-ban a szabadság utáni közös vágy kovácsolta össze a nemzetet, az elmúlt bő másfél évszázadban a negyvennyolcasok által álmodott szabadság mégsem valósulhatott meg. Ma azért lehetünk itt, mert jogunkban áll, és mert szabadok vagyunk, szabadságunk nem korlátlan ugyan, de kétszáz év óta a legteljesebb – fogalmazott Sánta Gyula. Hozzátette, még mindig korlátok közé szorítva kell élnünk, de reményt ad, hogy a történelem kereke vissza nem fordítható. Szabadságunkat nemcsak ünnepelni kell, de meg is kell harcolni érte, zárta beszédét a szónok.
