FogathajtásAz új versenyidény küszöbén

Csak három nemzet dicsekedhet ősi hajtókultúrával: a magyar, az angol és az orosz, és ezért hazafiúi kötelessége minden igaz magyarnak, hogy ezen ősi magyar sportot eredeti tisztaságában megőrizni segítse, nemcsak hazánk határai között, de kerek a világon, mindenütt becsülettel helytállhasson.”
Fogathajtás – ősi magyar sport. S ha magyar, akkor székely is – bizony, bizony, hiszen már az első hazai országos bajnokság (1986-ban) székely dobogósokkal indult –, ezen belül pedig háromszéki is. Ne feledjük, 1990-től For­tyogófürdőn Tóth Ferenc vezérletével évente megrendezésre került az Incitato Kupa fogathajtó verseny. To­vábbmenve, 1991-ben a fogathajtást is szolgáló lovasiskola indult be Fortyogófürdőn Molnár József lovasedző irányításával. Munkáját Tóth Ferenc igazgató és dr. Kádár László állatorvos segítette.
Hogy ki is volt Molnár József? A Bukaresti Steaua lovaglómestere, edzője. Kolozsváron született, közel hat évtizeden át Bukarestben élő sportember, aki több mint 43 évig a lovassporttal foglalkozott, 14 éves kora óta lovagolt. Bejárta a világot, imádta a lovakat... Először járt Három­széken, remélte, hogy a pár hét alatt sikerült néhány tehetséges gyereket örökre eljegyeztetnie a lovassporttal...
...Ennyit röviden és velősen a múltról, de vajon milyen a jelen? Ezzel a gondolattal érkeztem meg a Bartha-tanyára.
– Sajnos – kezdte mondandóját Bartha Róbert, az Incitato Lovasklub elnöke –, megtorpant mind a lótenyészet, mind a lovassport az országban és itt, a megyében is. Ezt érzékeli a decemberben megjelent kormányhatározat, mely igyekszik orvosolni a veszélyeztetett állatállományokat, köztük a lovakét is. A de minimis segély néven közzétett határozat lényege, hogy például az anyakancák – hadd maradjak a lótenyésztésnél – évi támogatása 650 lej lesz három éven át. A segélyt olyan egyesületek tudták megpályázni, amelyeknek van aktivitásuk, akkreditációjuk. A segély kötelezővé teszi az állomány megtartását... Januárban szakgyűlést tartottunk, ezen elemeztük az elmúlt esztendő eredményeit, történéseit, mint tudjuk, a kettes fogatok világbajnokságon, a négyesek Európa-bajnokságon indulhattak. Emlékeztetőül: a világbajnokságon a Kádár Barna, Pál Attila, Rákóczi Gergő összetételű csapat a 9. helyen zárt, egyéniben pedig Rákóczi a 19. helyen végzett, az Európa-bajnokságon Bartha Eduárd indult versenyen kívül (a szövetség mulasztása miatt)... Túl az eredményeken feltérképeztük az idei fogathajtó versenyek lehetőségeit. Nehezen jött össze a versenynaptár. Hargita és Kovászna megye ugyanis nem vállalt versenyrendezést.
– És akkor?
– A bajnoki küzdelmek színtere áttevődött Bihar, Beszterce-Naszód és Maros megyébe. Az I. fordulót (május 13–15.) a Bihar megyei Cséffán tartják, a II. fordulót (június 27–29.) Bethlen rendezi, a III.-at (július 18–20.) Cséffa, a IV. fordulót, mely egyben a döntő is (szeptember 12–14.), Marosvásárhely. Közben sor kerül a kettes fogatok Európa-bajnokságára is augusztus 8–10-én Auszt­riában.
– S ezzel vége?
– Dehogyis, lehet nevezni a magyarországi versenyekre, például májusban (1–4.) a fábiánsebestyéni, júniusban (6–8.) a vecsési versenyre, és így tovább...
– Vegyük sorra a fogatokat.
– A négyes fogatok bajnokságán egy Romsilva-fogat mellett indul Bodó Zoltán és Bartha Eduárd, az egyes fogatok vetélkedőjén a cséffai Nicolae Nistor versenytársa lesz egy székelyudvarhelyi és egy besztercei fogat, népesebb lesz a kettes fogatok bajnoki vetélkedője. Sajnos, úgy tűnik, nem lesz háromszéki indulója, de versenybe száll öt Har­gita megyei – Orosz László, Kádár Barna, Bajkó Tibor, Romfeld Zsolt, Pál Attila –, két vagy három Romsilva-fogat, három bihari – Rá­kóczi Gergő, Ni­colae Nistor, Babó Kál­mán...
– Egyéb érdekességek az új esztendőben?
– Januárban „fogathajtóbál” volt, ennek előjátékában megtárgyaltuk a hogyan továbbot, feloldottuk a tavaly kialakult feszült helyzetet. Aztán júliusra tervezünk vásárral egybekötött lókiállítást itt, a Farm utca 500. alatt, s ezt egybekötjük egy versennyel. Na de addig is itt van a
Lipicai Egyesület évi közgyűlése,
melyre szeretettel meghívjuk.
Bementem. A sok-sok ismeretlen arc között láttam ismerősöket is: Háromszékről dr. Kádár László, Váncsa Jenő, Tiberiu Hermeneanu, a Lipicai Egyesület elnöke, és természetesen a házigazda Bartha Róbert, fia, Bartha Eduárd, a gyergyói Romfeld János, az egyesület vezérkarának tagja, a bihari Rákóczi Gergő... A közgyűlés beszámolójából megtudtuk, hogy immár tizenhárom éves múltra tekint vissza az egyesület, ma hetvenöt aktív tagja van, 345 kancát tart nyilván, 149 mént, és az elmúlt esztendőben 63 csikót jegyeztek. Ezek a számok, sajnos, visszaesést jeleznek. Na de nem fényes a pénzügyi helyzet sem, az is a visszaesést erősíti. Így aztán egyre több szó esett a korábban említett de minimis­ segélyről. Szép, jó ez a kormánytámogatás, de inkább úgy fogalmaztak, hogy jobb, mint semmi, hiszen eléggé tekervényes úton lehetett megpályázni, ráadásul erősen összemossa a „veszélyeztetett” állatfajokat. Legyünk tárgyilagosak: egy lipicai lovat vagy angol telivért, hogy csak kettőt említsek, nem lehet egy szinten tárgyalni egyetlen juhfajtával sem... Sokat kell korrigálni ezen a kormányhatározaton.
Amire felkaptam a fejem: a lovak elkerülték az Európai Unió figyelmét! Ezt pedig orvosolni kell – hangoztatták többen is. Ehhez viszont összefogásra lesz szükség, az egyesületek összefogására. De honnan vegyék elő az egyesületeket, amikor például hazánk lovaséletében csak a Lipicai Egyesület működik? Fontos feladat tehát a lótenyésztők egyesületének életre hívása!
– Na de addig is – így Bartha Róbert – itt, a Lipicai Egyesületen belül újabb lépéseket kell tenni, bővíteni kell a kapcso­lathálózatot közvetlen környezetünkben és a határokon túl, hogy ismertekké váljunk, hogy mások pozitív oldalait meg­ismerjük. Hiába vannak szép lovaink, ha nem ismeri senki azokat... Részt kell venni minden lófaj rendezvényén, s ott bemutatni lovainkat. Át kell gondolni az előttünk álló évekre szóló tevékenységünk tervezetét, évente több rendezvényt kell szervezni, minél több rendezvényen részt venni.
Következett a Bartha-ménes nyolc ménjének szemléje. Volt köztük Siglavi Capriola, Pluto, Neapolitano, Maestoso, fekete, deres, világosszürke, pej, egymást követték kecses járásukkal, szilaj vágtájukkal Sejk, Passio, Nótás, Szafír, Junior, Sólyom, Sátán és Manó – mind-mind csodálatosak... Természetesen, a szemle után, vacsora közben is folytatódott az eszmecsere, mindenekelőtt a lipicaiakról.