Pályázunk-e eleget, próbálunk-e külföldi támogatásokat szerezni több száz esztendős épületeink megóvására? Mi a felelőssége, illetve mit tehet, miként segíthet a kulturális minisztérium, a megyei és a helyi tanács? E kérdésköröket járta körül a kulturális minisztérium kinevezés előtt álló államtitkára, Hegedüs Csilla és Csók Zsolt történész kedd este az Erdővidék Múzeumában tartott előadáson.
Hegedüs Csilla szerint történelmi múlttal rendelkező ingatlanjaink megmentése elsősorban a tulajdonostól függ: legtöbb esetben pénzzel és jó ízléssel felvértezve vissza lehet állítani az eredeti állapotot, ám az is létkérdés, hogy sikerül-e célt találni a már megújult épületnek – mert életre van szüksége ahhoz, hogy hosszú időre megmeneküljön.
Pénzt nem kevés utánajárással lehet találni. Akadnak EU-s pályázatok, emellett több magánalapítvány, sőt, külföldi kor­mány is támogatja az ilyen jellegű beruházásokat, de helyi állami forrás is létezik. A kulturális minisztérium az országos költségvetés alig 0,09 százalékát kapja, a műemlékvédelemre szánt pénz pedig negyedére esett vissza – amikor az RMDSZ legutóbb kormányon volt, még 53 millió lejt költhettek e célra, ma mindössze 13 millió áll rendelkezésükre –, de segíthet a megyei tanács és a helyi önkormányzatok – mondotta Hegedüs Csilla.
A következő időszak legfontosabb tennivalói közt említette egy fontossági lista elfogadását: mivel minden épületet nem tudnak megmenteni, fon­to­sabb­nak ítélik a székelyföldi műemlékek sorsát, mint azon te­lepü­lésekét, ahol már csak né­hány magyar él. Szük­ség lenne a tulajdonosokat job­ban segítő törvényekre, az ön­kor­mányza­tokat pedig felszó­lí­totta, dolgozzanak ki pá­lyázati rendszert. Hegedüs Csilla úgy fogalmazott, csakis az állam, az önkormányzatok és a tulajdonosok összefogásával lehet olyan sikereket elérni, mint Bonc­hidán, Torockón vagy az olaszteleki Daniel-kastélynál.