Váltóvízzel a Fáca alatt

Olyan értelemben is használták, hogy amikor óriásira nőtt a gordiuszi csomó, amikor már-már azt sem tudta az ember, hogy merre a kivezető út, akkor váltóvizet hozatott, hogy váljék szét a baj a megoldásoktól, és tudjon kievickélni belőle.
Sepsibükszádnak is jól fogna
Bosszantó módon összekeveredtek a közgondok itt is, éppen úgy, mint a környék helynevei, s ember legyen, aki el tud igazodni rajtuk. Sok náció keverékéből áll a most székely-magyar és zömében római katolikus település. Itt a felekezetiek is keverednek: a katolikus és református, majd a kétfelé szakadni akaró görögkeletiek s a magukat egykor görög katolikusoknak nevező családok élnek gondban-bajban, de békében a Fáca-hegy alatt. Fáca? Mi az a Fáca? Ez a Nagycsomád Bükszád fölé emelkedő csúcsa, mely Nagypálca vagy Nagypáca néven jelenik meg a régebbi térképeken. Ebből lett aztán – rossz átírás révén – Tálcza, majd Tacza, később a Taczából Fácza, vagyis arc-féle (románul faţă – arc). Na, ezt nem firtatjuk tovább, de a váltóvizet igen, mert a bemutatott helynév történelmi kibogozásához is kellene egy kevés belőle. De maradjunk a víznél, mert abból még itt, a Csomád lábánál sincs elég, maradjunk a fúrt kútból feltörő meleg avagy langyos borvíznél, a település számos borvízforrásánál, ahol évek óta semmi sem történt, s elég sem lehetett ahhoz, hogy Sepsibük­szád A borvíz útja program részese legyen. Kell váltóvíz sok más helyi gond boncolgatásánál, aminek mind-mind a pénzhiány, az apadni nem látszó adósság az oka, hiszen mindaddig, amíg adós a községvezetés, komolyabb befektetésbe kezdeni tilos.
– Miből ered a haladást fékező adósság? – kérdeztük Bács Csaba polgármestert.
– A költségvetéssel kellene kezdenem, ami értékben vetekedik a tavalyival: 1,6 millióval indulunk az idén. Ennek nagyobbik része, természetesen, az állam által leosztott költségek fedezete. Elosztása nem okozott gondot, mert kimondottan csak annyira lesz elég, hogy fedezze a legszükségesebb kiadásainkat, a közintézmények működtetését, beleértve a helyi tanintézményeket is.
– Szerencsés hely­zetben vagyunk – szólt hozzá Bács Piroska, a Mikes Ár­min Általános Is­kola igazgatója –, mert a fejkvóta szerinti számok fedik a költségeket, e településen több éve már pozitívan alakul a gyermekáldás.
– Sajnos, tetemesek a kinnlevőségeink – folytatta a polgármester –, mert jócskán akadnak itt is, akik nem fizetik az adókat. A kinnlevőség tetemesebb részét – mintegy 200 000 lejt – a közlekedési bírságok-büntetések képezik. Az idei elképzeléseink még jelen pillanatban is csak tervek, mert a tavalyi gazdasági évet elég nagy adóssággal zártuk. Befogtuk az Olt nyugati partján feltörő gazdag forrásokat, s azok vizét átvezettük a faluba. Ennek költsége meghaladta pénzügyi lehetőségeinket. Szerencsénk volt a kivitelező céggel, amely megelőlegezett a munkálatok egy részének elvégzésével. Az adósság felét tavaly sikerült törlesztenünk, 450 000 lejt saját bevételünkből. Amíg a hátralévőket nem tudjuk megadni, semmiféle új beruházásba, munkálatba nem kezdhetünk bele.
Nincs az a varázserejű váltóvíz, ami mentesítené a községvezetést az adósság alól, melyet azért vállalt fel, hogy az egész településen tudja biztosítani az ivóvizet. Azért vállalták ezt az áldozatot, mondták, mert tény: egyre csapadékmentesebbé válnak az esztendők. Sajnos, ennek ellenére azzal szembesültek, hogy a lakosság egy része – kirívó példaként említjük – gyümölcsfaöntözésre is pocsékolja az életet adó vizet. Az önkormányzatnak mindenképpen intézkednie kell, legközelebbi sürgős feladatuk, hogy vízórát szereltessenek a fogyasztóknak a lelkiismeretlen vízpocsékolás megfékezésére. Áll ez akkor, ha befejezik a munkálatokat, és lesz víz is, mert a száraznak tűnő idei tavasz már mutogatja magát.
– Mit kell még elvégezni ahhoz, hogy csorogjon mindenütt a Bőforrás-csoport vize? Bükszád nem pályázik a LEADER-programban?
– Mindenekelőtt még egy nagyobb űrtartalmú víztartály építése van hátra, a meglévő fölött, a Rakottyás nevű erdőben, amivel majd annyi vizet tudunk raktározni, hogy fedezze a lakossági fogyasztást. A LEADER-programban a mellékutcák hálózatának korszerűsítésére szerettünk volna pályázni, amire dokumentáció is készült, de a program anyagi keretei nem elegendőek ehhez. Elkészült már a helybeli kultúrotthon feljavításának tervezete, de ennek megint kettős az akadálya, az egyik a pénzhiány, a másik pedig az adósság. Az épület tetőzetét egyébként is javítani kellene, központi fűtésre, a konyharészleg felújítására lenne szükség.
Látogatásunk idején a legeltetés megszervezése, a kihágások megfékezése foglalkoztatta a községvezetést közvetlenül a pásztorfogadás küszöbén, már csak azért is, mert érdekes módon egyre növekedő az állatlétszám. A visszakapott mezőgazdasági területek és kaszálók tulajdonosainak segítségét kérik, lévén, hogy az elmúlt években a szertelen legeltetés sok bosszúságot, károkat, aggodalmat és kellemetlenséget okozott. A tulajdonosnak joga van számon kérnie azt, aki a tilosban jár.
Jó hírek után kutatva bekopogtattunk a Szent Ferenc Alapítvány által működtetett Szent Piroska-otthonba is, ahová éppen akkor érkeztek ebédelni és házi feladatot írni a tanulók. Készen már az ebéd is – mondta Nyáguly Mária és Fehér Klára, harminckét gyerek nevelője, szakácsnője, gyámolítója. A kicsinyek befogva apró munkákra, mosogatásra, tűzifa behordására, délután közösen részt vesznek a szentmisén, kertészkednek, mert a pap bácsi kertrészt is küldött az otthonnak, hogy a konyhára való azzal is gazdagodjék, tűzifával pedig minden évben a zabolai grófi család segíti őket.

Feléled a Csomád–Bálványos kisrégió?
Örömmel újságolták, hogy a zabolai Mikes család leszármazottai svájci kapcsolataik révén ingyenes tanfolyamot indítottak a család saját erdejében dolgozó munkásoknak, amiről lapunk is részletesen beszámolt. Jelenleg is pörög a világhálón a vita: kell-e a székelyt tanítani az erdőkitermelésre, lesz-e erdő egyáltalán ezen a vidéken, amire teret hódítanak itt is a svájci és kanadai korszerű gépi felszerelések és módszerek? Egy azonban biztos: azok a környékbeliek, akik a Mikes-erdődöntéseknél munkát kaptak, örvendenek. Nem az ő tisztjük a székelyföldi erdők kitermelésének hozadékával-mikéntjével foglalkozni, egyelőre ott keresik a kenyeret – sajnos, a mai munkásember egyik napról a másikra él.
Lehangoló az általános vélemény, miszerint az évek múlásával csökken a nagyobb beruházások száma. Bükszádon például az Olt lankáján feltárt langyos víz hasznosításáról még csak elképzelések szintjén sem beszél senki. Mintha a Csomád–Bálványos kisrégió is most ébredezne álmából, pedig léteztek figyelemre méltó tervei. A kisérgió legutóbbi csíkszeredai ülésén Tóth-Birtan Csaba megyei tanácstag képviselte Háromszéket. Ér­dek­lődésünkre elmondta: tulajdonképpen újraalakult az egyesület, amely a két megye területén öt települést foglal magába. Sajnos, mindenki a maga részére szeretne valamit megnyerni pályázatai révén. Csík­kozmás műutat a Szent Anna-tóhoz, Sepsi­bükszád számára talán éppen a termálvíz értékesítése lenne kecsegtető, Torja a villanyt szeretné felvitetni a nyeregbe, de az is elhangzott, hogy közös programot kellene megcélozni az idegenforgalmi értékekkel rendelkező régió számára. Ehhez azonban sürgős lenne a közösen megrendelt általános területrendezési terv, ennek finanszírozására költségvetés is kellene, s csak azután lehetne újra gondolkozni azon, hogy megszülessen a már sokszor emlegetett felvonórendszer a tóhoz, meg az autóutak kihasználva a lejtők nyújtotta előnyöket a visszatérés megkönnyítésére olyanképpen, hogy abból majdan a régió minden tagja anyagilag is részesedni tudjon. Na, ehhez a gondcsomóhoz sem ártana egy kis váltóvíz. Sajnos, az idegenforgalmi értékekben nagyon gazdag Csomád régió fejlesztése még mindig holtponton. A kistérség majdnem minden része kínál valamelyes értékes és érdekes látnivalót. Ilyen Sepsibükszádról a tó felé tartó műút mellett a párját ritkító kiállítás, szabadtéri kőzetgyűjtemény, ahol még a távoli Alsó­rá­kosról idehozott bazaltoszlopokat is meg lehet bámulni.