Háromszék nem támad, de szükség esetén védekezik. Puchner azonban teljes meghódolást követel. A november 15–16-i népgyűlésen Háromszék megerősíti a szék védelmét. Gábor Áron ez alkalommal mondja el e később közismertté vált szavait: „Lesz ágyú!” Vállalja, hogy két hét alatt lesz ágyú és muníció, lényegében ezzel eldöntve a fegyveres önvédelemmel kapcsolatos vitát, de ennek kimondására még a november 23-i gyűlésen nem kerül sor. Arról határoznak, hogy e kérdésben Háromszék népgyűlése hozzon döntést. Habozásra nincs idő, vagy felveszik a harcot, vagy eltűrik az osztrák katonai megszállást, mert az ellenséges csapatok már körülveszik a széket, és Erdővidéken hozzáfognak a védelmi vonal áttöréséhez.
November 28-án Szentgyörgy piacán, központjában, óriási tömeg gyűlt össze. Több eseményre kerül sor. A nép – a gyűlés idején, az ősi székely szokásjog alapján –népítélettel, darabokra tépi, kivégzi az áruló Balázs Manó őrnagyot, aki Erdővidéken összejátszott az ellenséggel. Kipróbálják a székház mögötti dombon felállított ágyúkat, amelyeket Gábor Áron Bodvajban öntött. Kimondják az önvédelmi harc vállalását. Ebben nagy szerepe volt a forradalmi Kiskomité vezetőjének, Illyefalvi Gál Dá­niel­nek, a forradalom ideológusának, Bíró Sándornak, a székely hadak parancsnokának, Gál Sándornak, valamint az ágyúöntő Gábor Áronnak.

Háromszék megszervezése
November 28-án szervezik meg a Kor­mány­zó Hivatalt, melynek élén Berde Mózes kormánybiztos és Horváth Albert királybíró áll. A közigazgatás irányításáért továbbra is a régi széki tisztviselői kar felel. A legfelsőbb vezetéshez tartoznak az élelmiszerbiztosok és a katonai főparancsnok. A Kormányzó Hivatalt egy 120 tagú Hon­vé­delmi Bizottmány támogatja, melynek alárendeltjei a városi és a falusi védelmi bizottmányok. A katonai vezetés a Haditanács – a főtisztek, a polgári irányítás főbb vezetői – hatáskörébe tartozik. Kato­nai főparancsnoknak Dobai Károly ez­redest nevezik ki, első segédtisztje Gál Sándor, másodtisztje Móricz Sándor.
Sepsiszentgyörgyön, Kézdivásár­helyen térparancsnokságok, hadbíróságok, Baróton térparancsnokság alakul. A fegyvergyártó bizottmány élére Kovács Dániel kézdivásárhelyi főbírót helyezik. A tüzérség szervezője és irányítója Gábor Áron lesz. A hadsereg három hadosztályra oszlik: Som­bori Sándor ezredes vezeti a jobb szár­nyat Szentgyörgy központtal. Az Uzon központút Nagy Imre alezredes, az erdővidéki, baróti székhelyű hadtestet Pap Mihály őrnagy, később Gál Sándor vezeti. A Mátyás- és a székely huszárok a csík­széki Horváth Ignác százados parancsnoksága alá kerülnek. Megszerve­zik a hírszolgálatot. Háromszék önvédelmi készültségét és önbizalmát nagymértékben elősegíti, hogy Gábor Áron Bodvajban öntött ágyúi használhatóak.
Mivel Háromszék határait már november 28-a előtt közrefogják Gedeon altábornagy és Heydte százados seregei, ott már korábban őrség állomásozik. November 29-én ezek megerősítésére újabb székely csapatokat indítanak. Egy négyezer főnyi sereg Hidvég irányába, míg egy kisebb egység Bodza felé vonul. A védelmi kordon a Bodzai-szorostól a Rikai-hegységig húzódik. A tartalékot Szentgyörgyön, Uzonban és Kökösben összpontosítják. A mintegy 10–12 ezer főből álló hadsereg élelmezését, ruházását önkéntes adományokból és a falvakra kirótt beszolgáltatásokból teremtik elő.

A sikeres önvédelem első szakasza
Már november 30-án megszólalnak az első ágyúk Árapatak és Hidvég térségében. A székelyek néhány órára elfoglalják Földvárat, majd visszahúzódnak Hidvégre. Mindkét részről egyenlő erők harcolnak. A hidvégi csata után kiszorítják Heydte Erdő­vidékre betörő csapatait. Az erdővidéki sereg Pap őrnagy vezetésével Ürmösnél támad az ellenségre, miközben Keresztvár és Bodola térségében a székely csapatok elfoglalják a barcasági csángó-magyar falvakat és Prázs­márt. A fő ütközetre a Gedeon tábornok vezette sereggel Szászhermány mellett december 5-én kerül sor. A 2500 főnyi háromszéki sereget Sombori ezredes vezeti. Jelentése szerint az ágyúzás egész estig tart. Gábor Áron tüzérsége komoly erőt képvisel.
December 6-án Heydte visszavonul Riká­ba. December hetedikén Botfalu és Földvár ismét a háromszékiek kezébe kerül. Puchner látva Háromszék alapos katonai felkészültségét, az erdélyi osztrák haderő felét kénytelen ide összpontosítani. A Kiskomité javaslatára a Haditanács elrendeli Brassó elfoglalását, de a Tömös folyóig előretörő mintegy nyolcezer embert számláló háromszéki sereg kénytelen visszavonulni, mert időközben Heydte csapatai betörnek Erdő­vidékre. A székely haderő egy része Kökös, másik része Hidvég, a harmadik része Erdővidék felé halad. Ugyanezen a napon, december 8-án, a Kiskomité kezdeményezésére egy 120 gyalogosból és 18 huszárból álló különítmény indul Csík felé, hogy mozgósítsa a csíki katonaságot és lakosságot az önvédelmi harcra. Azonban az osztrákok oldalára átállt tisztikar, élén Dorsner katonai parancsnokkal megakadályozza ezt. A kis háromszéki csapat visszatérésre kényszerül. A Felső-Rákos és Köpec közötti térségben december 9-én Heydte csapatai kisebb győzelmet aratnak, elfoglalják Köpecet. Heydte a lakosságot beparancsolja a házakba, majd éjnek idején felgyújtják a falut, a szabadrablás során 51 civilt kaszabolnak le.
Gedeon tábornok december 10-én 600 katonát küld Heydte táborának megerősítésére, ugyanakkor a brassói haderőnek megparancsolja Háromszék megtámadását. De­cember 11-én Heydte békét ajánl Három­széknek, melyet bár 13-án Szent­györ­gyön megvitatnak, az erdővidéki székely katonai előkészületeket nem állítják le. A háromszéki főerőt Felső-Rákos irányába küldik. Heydte szerint a székely haderő nyolcezer gyalogosból, két huszáregységből és négy ágyúból állt. A székelyeket Gál Sándor vezényli. Heydte több hadteste órák alatt felbomlik, 297 halottat, sok lőfegyvert, vágómarhát, több mázsa lőport hátrahagyva menekül. E csatában jól szerepel a Gábor Áron személyes irányítása alatt álló székely tüzérség, nem véletlenül javasolják épp e csata után Gábor Áron főhadnagyi rangra emelését.

(folytatjuk)