De maradjunk csak a mánál, itt van például a birkózók edzője, Mátéfi Árpád. Az a birkózóedző, akit meggondolatlanul „menesztett” az Iskolás Sportklub olyan sikercsomaggal, amely gazdagabb, mint az intézmény több évtizedes éremgyűjteménye. Szerkesztő úr, Mátéfi is megérdemel az Aladáréhoz hasonló újságcikket... Igazat adtam a sportembernek. A birkózók mestere tényleg a város sportéletének legsikeresebb edzői közé tartozik, sőt, érmekre váltva alighanem a legeredményesebb, igazi éremkovács.

Mátéfi Árpád
1959. november 21-én született a Hargita megyei Abránfalván (községközpontja Kányád). Még nem múlt hároméves, amikor szüleivel együtt megvált szülőfalujától, és Pürkerecre költözött, majd hat esztendővel később Brassóba, hogy aztán újabb négy év múlva visszatérjen a hétfalusi csángók földjére, egészen pontosan Négy­faluba. Árpád a brassói éveiben kezdett el sportolni, méghozzá focizni a Brassói Kárpátok Egye­sü­letének kölyökcsapatában, ahonnan ifjúsági III-asként átigazolt az autógyár együttesébe, a Vörös Zászlóba (akkor Steagul Roşu). Miután átköltöztek Négyfaluba, egyesületet váltott, s a Precizia labdarúgója lett, előbb az ificsapatban, majd a felnőttek együttesében. Sziklakemény balhátvédként vált ismertté a vidék labdarúgásában... Közben megtetszett a rögbi, s a Preciziának rögbicsapata is volt, ez pedig tárt karokkal fogadta soraiba a „vasgyúró”, alig tizenhat éves labdarúgót. 1975-ben váratlanul felhagyott a sportjátékokkal, és átváltott a birkózásra. Akkoriban a Vörös Zászló birkózóinak edzéseit a kitűnő edző, Ioan Mureşan irányította. Árpád­ban tombolt a nyers erő, csillogott a remek mozgáskészség, a tehetség, s így rövid idő alatt rakétaként robbant be a hazai birkózás élvonalába. Az ifjúsági II-esek sorában szerzett bajnoki ezüstérmét két ifjúsági I-es bajnoki cím követte, és az Ulanbatorban megrendezésre kerülő világbajnokság, ahol a hetedik helyen zárta a 82 kg-osok küzdelmét... A felnőttek mezőnyé­ben nyert országos bajnoki ezüstérmet, két bronzérmet, szerzett Balkán-bajnoki ezüstöt. 1978–1981 között tagja lett a válogatottnak, melyben olyan csapattársak várták, mint Jankó András, Seregély Tibor, Sándor Lajos, Vasile Puşcaşu...
A nyolcvanas évek első felében átigazolt a Sepsiszentgyörgyi Olt Sport Clubhoz, Simon László tanítványa lett, s rövid időn belül újra A-osztályos birkózó, ahol mindjárt az első bajnoki év véghajrájában a bronzéremért küzdhettek a Bukaresti Rapiddal. (Sajnos, a Rapid győzött 6:4-re, s az OSC a negyedik lett)... Mátéfi Árpád birkózó-pályafutását Sepsi­szent­györgyön fejezte be, majd visszatért Négyfaluba, még pontosabban a Precizia rögbicsapatába. 1990-ben az akkori klubelnök, Frenkó István hívására visszajött Sepsiszentgyörgyre, de már birkózóedzőként az MSC-ISK élére (a két klub fúziója 2005-ig tartott). 2000-ben Mesteredző címmel tüntették ki, 2006-ban kinevezték a női válogatott edzőjévé, 2008-ban pedig életre hívta Sepsiszent­györgyön a birkózók Olimpiai Központját.
Közel negyedszázados (24 éves) edzői pályafutása alatt – előbb Miklós Károllyal, majd Hatos Péterrel edzőpárost alkot­va, aztán Hatos Péterrel, Kertész Dáviddal edzőhármast formálva (mindegyik felállításban vezérszerepet játszott) –, majd egyedül rendkívül eredményes munkát végzett. Bizonyítja ezt az országos bajnokságokon (a korosztályoktól függetlenül) szerzett 110 arany-, 70 ezüst-, 100 bronz­érem. S ha figyelembe vennénk a különböző emlékversenyeken, kuparendezvényeken, Balkán-bajnokságokon szerzett okleveleket, érmeket, serlegeket, az előbbi számsor eltörpülne.
A világversenyeken – olimpiai játékok, világ- és Európa-bajnokságok, frankofon és fekete-tengeri játékok – szerzett érmekről, helyezésekről pedig hadd beszéljen maga a mester.
– Az olimpiai játékokon Anamaria Pavăl nevéhez fűződik egy 5., Estera Dobre nevéhez pedig egy 10. helyezés; a világbajnokságokon Roxana Janculovici ezüst-, Incze Kriszta bronzérmet nyert, Anamaria Pavăl az 5., Estera Dobre a 7. helyen zárt ifjúsági szinten; az Európa-bajnokságokon Mihaela Munteanu szerzett egy aranyérmet (ifi Eb-n), Estera Dobre öt ezüstöt, Mihaela Mun­teanu, Bianca Ianculovici, Incze Kriszta, A. Bileanschi egy-egy ezüstöt, bronzérmesek voltak: Mi­haela Munteanu (háromszor), Bianca Ianculovici, Adina Po­pescu, Ionela Coandă, Diana Cioineag, Ion Blidar, Incze Kriszta, Mădălina Linguraru, dobogóközelben végzett Incze Kriszta (ifjúsági I.) és Iuliana Dobrescu. A Frankofon Játékokon aranyérmes lett Mădălina Linguraru, a Fekete-tengeri Játékokon pedig Mihaela Munteanu.
– Nagyszerű teljesítmény, ez nem vitás, na de edzői pályafutásod még nem ért véget...
– Még... Na de ez most nem érdekes, most, amikor a Szuper­ligában remekül rajtoltunk, és minden jel arra vall, hogy érmesek leszünk, Mădălina Linguraru és Incze Kriszta világ- és Európa-bajnokságra készül, Anca Petrea pedig a felnőttek világbajnokságán akar részt venni. Idén beindul az U23-asok bajnoki vetélkedője, a jelenlegi birkózókeretem pedig 22–23 éves fiatalokból tevődik össze, s amilyen tudással rendelkeznek, kinéz egy talicskányi bajnoki érem.
– Játékoskeretet említettél, sorold, kérlek, a neveket is.
– A szuperligás keret: Mădălina Linguraru és Tatár Andrea a 48 kg-ban, Giorgiana Tudose és Laura Crâşmaru az 53 kg-ban, a Gyimesekből érkezett Lengyel Annamária (55 kg), Elena Ţocu (58 kg), Mihaela Obreja (60 kg), Incze Kriszta és Anca Petrea a 63 kg-ban, Simon Andrea (69 kg), Tatár Otília (75 kg), a fiúk: Pál Tibor (57 kg), Lukács Lucian (70 kg), Hatos Szabolcs (74 kg), Szabó Sándor (74 kg), Szabó László (84 kg); serdülők, gyerekek: Bara Richárd (69 kg), Bara Botond (40 kg), Orbán Norbert (50 kg), Orbán Lóránt (30 kg), Orbán Krisztián (28 kg), Nikifor Levente (32 kg), Mircea Păduraru (30 kg).
– A jövő tehát a sportolók, azaz birkózók tekintetében biztosított...
– Így igaz, viszont marad egy nagy kérdés: milyen lesz az anyagi háttér, fedezet. Idén a Szuperliga felhasználja a pénzalapunkat, s attól félek, ezekre a tehetséges gyerekekre nem marad semmi, vagy legalábbis nem annyi, amennyire szükségünk lenne. Márpedig, ha nem lesz a sportvezetés és a város (elvégre nem nekem, hanem a város sportmozgalmának dicsőségére szerzik a gyerekek az érmeket) részéről kellő hozzáállás, mely biztosítja legalább az eddigi körülményeket, munkafeltételeket,  akkor én kalapot emelek, és visszavonulok az edzői pályáról.
– Szavaidból ítélve nem vagy elragadtatva.
– Emlékeimre, tapasztalataimra alapozva mondom, az emberek, de főleg a sport- és a politikai vezetők (ők osztanak, ők szoroznak...) egyszerűen nem tudták (és nem tudják) értékelni a birkózók és a birkózás eredményeit, s az eredményeket megelőző óriási munkát, energiabefektetést. A sportmozgalom mostohagyermekeként kezelték, kezelik az ókori olimpiák idejére visszanyúló birkózást. Elkeserítő ez a viszonyulás, ez a fölényeskedő nemtörődömség. Voltunk minden nagy világversenyen, érmeket hoztunk, öregbítettük a város, a megye sportdicsőségét, hírnevét, ennek ellenére képtelenek voltak egy tiszta, tágas, jó munkára alkalmas, ember elé való birkózótermet biztosítani, melyet egyformán használjon az Iskolás Sportklub és a Municípiumi Sport Club. Még szerencse, hogy a Kós Károly Iskolaközpont mellénk állt, s lehetőségéhez mérten kisegített, edzéslehetőséget biztosított, ezer köszönet és hála érte... Mindenre van pénz, de a jó munkafeltételek megteremtésére nincs! Na, de menjek tovább, a klub idei pénzalapja 30–40 százalékkal kevesebb, mint az előző években. A sportminisztérium, úgy tűnik, le akar mondani sportbázisairól, egyesületeiről – közismert, hogy az MSC létesítményeivel együtt a sportminisztériumhoz tartozik –, s át akarja passzolni az önkormányzatoknak. Pedig a legtöbb helyen e pillanatban felkészületlen, a sportban járatlan, tapasztalatlan emberek irányítják a városok sportmozgalmát. Minden jel arra utal, hogy az országos sportmozgalom teljes erejével mélyrepülésre vált, szenvedések elé néz.
– Osztom véleményedet. Na, de mivel a remény hal meg utoljára, hadd várjuk a legjobbakat... S ha bekövetkeznek azok a „legjobbak”, akkor milyen pozitív változásokat kell hozzanak, hogy tovább folytasd éremkovács-munkádat?
– Ember elé való, egészséges légkört biztosító, tágas edzőtermet, még egy szakembert, és természetesen nyugodt légkört, nyugodt munkafeltételeket biztosító anyagi hátteret. A birkózókat s egyáltalán a sportolókat nem lehet orrvérzésig beváltatlan ígéretekkel hitegetni. Ha elvárjuk tőlük, hogy maximumon teljesítsenek, akkor tegyünk is azért, hogy ezt a maximumot teljesíthessék!
– Úgy legyen!