A kormány azért halasztotta az áremelések bevezetését április elsejére, hogy a lakosság gondolja azt, csak áprilisi tréfa az egész, nem lesz belőle semmi.
A végén mégiscsak észbe kaptak az emberek, de a rég elfeledett jó technikákat már nem tudták bevetni az áremelések hatásának mérséklésére. Régen az átkosban ugyanis nem azt és annyit vásárolt az ember fia vagy lánya, amire és amennyire szüksége volt, hanem amit kapni lehetett és amennyit csak bírt. Ha tehette, feltankolt mindenféle hiánycikkből. Így például majdnem mindenkinek volt benzines hordója vagy legrosszabb esetben kannája. Most, amikor körmére égett a benzinár-emelés, jó esetben előkotorta a rég elfeledett benzines bödönét, nosztalgiázva megtöltötte, majd megtankolta autóját is. Remélhetőleg nem került sor olyasmire, mint a benzinfejadag osztogatása idején, amikor a családfő, a családtagok tudta nélkül, megtöltötte a fürdőkádat is benzinnel, és valamelyikük (a fáma szerint az anyós) cigarettára gyújtott a fürdőszobában.
Az üzemanyag-áremelés következményei lassan gyűrűznek be a többi áru és a szolgáltatások árába, így az embert nap mint nap újabb meglepetések érhetik.
Sokan vádolják a mostani kormányt, hogy ígéreteiből semmit nem valósított meg, de ez nem igaz. Hát ez az áremelési hullám is nem hasznos tevékenységének eredménye? Közben állandóan újabb és újabb ötletei jönnek az ország gazdasági-pénzügyi problémáinak megoldására. Most az üzemanyag árának emeléséből – az ígéretek szerint – az éjszaka leple alatt újabb és újabb autópályák épülnek. Sajnos, nem lehet tudni hol, mert minden kormány- vagy miniszterváltással más és más terveket készítenek. Így a pénz a tervezésre megy el.
Csökkentenék a társadalombiztosítási járulékot is, ami jót tesz a vállalkozásoknak. Viszont ennek lehetősége a gazdasági teljesítménytől függ. Szerencsére van remény a gazdasági mutatók javulására. Amennyivel nőnek az árak, annyival nőhet a társadalmi össztermék (GDP). Másik kormányintézkedés eredményeként a minimálbér eget verően, újabb 50 lejjel emelkedik majd. Megnő a hivatalos pénzforgalom is, mert két magánszemély legtöbb 10 000 lejt fizethet készpénzben egymásnak. De még ezt is lehetne fokozni. Például úgy, hogy a zöldségpiacon köteleznek minden elárusítót, hogy legyen kártyaleolvasója, és mindenki kártyával fizessen. Így pontosan lehetne ellenőrizni, aznap mennyi petrezselymet árult a kofa. Az állam ösztönzi a bankkártyahasználatot is. Így visszaszorítják az adócsalást. Csakis hivatalosan lehet majd adót csalni!
A nálunk zajló gazdasági folyamatokért, azok hatásáért már régóta nem az éppen regnáló kormányok a hibásak. Ó, nem! Kormányaink ártatlanok a gazdasági folyamatok alakulásában. Sajnos, miként a törvény nem ismerete nem mentesít senkit az igazságszolgáltatás előtt, a hozzá nem értés sem mentesíti a kormányokat a rossz döntéseikért.
Egy aprócska különbség, sajnos, van: nekünk kell viselnünk döntéseik „áldásait”.