Éles mozdonyfütty szaggatja a megkésett tavasz ködös délutánját. Társas gépkocsik érkeznek zsúfoltan, térülve-sirülve. Mindig valahova igyekvő, sietős emberek ugranak ki belőlük, hogy másodpercek múlva topogva állják a sort vonatjegyért.
Ideges kapkodással figyelik órájukon a rohanó perceket. Vonatok érkeznek. Csomagok, emberek terhétől szabadulnak, majd újabbakat fogadnak magukba az örökmozgó kocsik. Az egymással sosem találkozó párhuzamos sínek hátán eltűnik az állomás mindig siető-igyekvő gyermeke, a vonat. Egykedvűen sodródom az alkalmi utasok, ingázók tarka tömegében. Az állomás a második otthonuk, állapítom meg csak úgy, magamnak. Várótermeiben szunyókáló öregek, témákból soha ki nem fogyó diáklányok, gyermekükre lopva pillantó, kézimunkázó falusi menyecskék – mindannyian a maguk gondjaival, unaloműzőivel várják a hazafelé szállító járatot... Az állomásközeli, azóta ledózerolt Gerlék utcácskában lakó, alig fél éve szentgyörgyi munkás impressziói anno 1973, Szent György hava hétköznapjairól.
A múlt év decembere első napjaitól ,,leskelődöm” vonatállomásunk hivatalos átadását várva, mert már akkor hét hónapos késésben voltak a nyugodtságukról elhíresült, házat, utat, vasutat építő hazai szakmunkásaink. Feltételezem, hogy a közel három évig korszerűsített indóházunk megrendelői és építői szégyenükben nem hívták meg városunk és megyénk képviselőit a hivatalos átadásra, mert akad még csinosítani-, javítanivaló kívül, belül is! Az épület északi felében szombaton megnyílt kávézóban tucatnál több fiatal biztosan avatóünnepséget tartott latinos jókedvében. A csak román feliratok láttán megkérdeztem az előzékeny fiatal pincért, beszél-e magyarul, mosolyogva felelte, egy kicsit... Benézve a resti mellékhelyiségébe is, rám meredő, fura tekintetektől kísérve búcsúztam a házigazdától, megígérve, hogy utaztomban rokont, vendéget várva még meglátogatom az ízlésesen berendezett, kis italkimérős kávézót.
Vegyes benyomástól hazakísérve még átlépek a bezárt vendéglő falára ,,száműzött” Baross Gábor-domborműhöz, fejet hajtva a közlekedésügy és a vasútépítés egykori minisztere előtt. Bocsánatot kérve tőle az erdélyi magyarság nevében is, amiért – mint a szentgyörgyi vasútvonal és állomás átadásának százéves jubileumi ünnepsén –, ezúttal sem engedték meg neki, hogy a székely vasúthálózat elsőnek megépített, mára korszerűsített indóháza valamely frissen meszelt termében emlékeztessen román, magyar, német és más nemzetiségű utazót egyaránt.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
