Tasi Nóra neve immár ismerősen hangzik a szakma és a közönség számára is. Nem véletlenül, hiszen a szentgyörgyi énekesnő kolozsvári és budapesti zeneakadémiai tanulmányai után egyre több színpadon mutatkozik be. És ahol bemutatkozik, oda visszahívják. Legutóbb épp a szentgyörgyi „házi koncert” előtt néhány nappal Bukarestben nyerte el Az év felfedezettje díjat a Muzza Alapítvány által szervezett tizenkettedik dzsesszgálán. De az új stúdió közönségét nemcsak az elismerés híre, hanem a kedd esti produkció győzte meg arról, hogy szentgyörgyi „dzsesszénekes született”, aki nemcsak szakmailag, hanem érzelmileg is azonosul a műfajjal. Rá­adásul változatos stílusokban, a feldolgozásoktól a bluesos saját szerzeményekig. A műfajra jellemző improvizációk pedig – legyen az egy ismert sztenderden belül, a muzsikustársak énekes bemutatásakor, vagy éppen egy a capella-dalban – az érett, az alkotás belső tereit is ismerő énekest villantják fel.
A kedd esti koncerten Tasi Nóra olyan zenésztársakkal muzsikált együtt, akikkel – ő így tartja – korántsem a véletlen hozta össze. A ma­rosvásárhelyi (egyébként a Görgé­nyi-havasokban visszavonultan élő, miként a koncerten elhangzott) Sá­rosi Péter nemcsak a klasszikus dzsessz-zongorista virtuozitását hoz­za, hanem gyakran elkalandozik a modern zenei műfajok világába, mind átiratai, mind saját kompozíciói változatos zenei gondolkodást sugallnak. Egyéb­ként a már említett fővárosi gálán Sárosi elnyerte Az év zenésze díjat. A zenekar – mely­nek neve Azara – többi tagja, mint ahogy az est meg­lepetés­meg­hívott­ja, mind szentgyörgyi muzsikus. Gyergyai Sza­bolcs, „a legkeresettebb hazai basszusgitáros” nem feltétlenül virtuozitásával, hanem hajszálpontosságával biztosította a zenei alapot, de meg­csillogtatta improvizációs készségét is, Pál Gá­bor dobjain pedig a változatos ritmusgazdagság visszafogottan és mégis jelenvalóan szólalt meg. A produkciót – amely a Sep­si­szent­györgy, Szé­kely­föld kulturális fővárosa programsorozat része – Gábor Sza­bolcs szopránszaxofon-játéka tette még teljesebbé, sőt, izgalmasabbá, hiszen a fiatal muzsikus játéka a hangszer legjobb előadóit idézte.