A Persányi-hegyeken túli, Brassó megyei település tulajdonképpen a háromszék-felsőfehéri unitárius egyházkör esperesi központja lenne, de a mindenkori esperes – most Török István -- Sepsiszentgyörgyön végzi hivatali teendőit, lerövidítve a lelkészek számára a kilométereket. Olthévíz mindenképpen több szállal kötődik mihozzánk, s mint ilyen, nemcsak szomszédunk, hanem múltjában és jelenében is része az Olton inneni élettérnek.
Unitárius egyházközségét a bölöni származású Kisgyörgy Imre szolgálta huzamos ideig, kastélyában, majd református templomában két jeles háromszéki, egy erdővidéki és egy felső-háromszéki kálvinista lelkész szolgált Árva Bethlen Kata udvari papjaként: Ajtai Abod Mihály és felsőcsernátoni Bod Péter.
Az idei női világimanap a vízről szólt, s mint a felszín alatti vizek ismerője, az olthévízi egyház meghívottjaként adódott alkalmam „szomszédolni”. A teraszon trónoló unitárius templom tornyában ugyan már nem szól az egyházkör 1683-ból való legrégibb, hasadt műemlék harangja, de kezet szoríthattunk az alsócsernátoni Sylvester Aba fiatal református lelkésszel, aki mikós diákként e sorok írójának tanítványa volt. Sylvester Aba abban a református templomban teljesíti szolgálatát, amelynek alapjait Árva Bethlen Kata rakatta le, aki az alsó-háromszéki Aldoboly református egyházát is úrasztali terítővel ajándékozta meg. A templom első lelkésze is – írják – felsőcsernátoni, Bod Péter volt.
Az esti istentisztelet előtt szemelgettünk az Olthévízhez kapcsolódó háromszéki emlékekből. A negyvennyolcas szabadságharc eseményeit itt még meglehetős homály fedi, miképpen az is kár, hogy még nem született meg ennek az emlékekben és eseményekben gazdag településnek a monográfiája. „Az osztrákokkal tartott román népfelkelők gyilkoltak és raboltak, udvarokat és az egész falut felprédálták” – írja Orbán Balázs. Török István esperes két olyan helybeli személy nevére akadt az egyházközség levéltárában, aki 1848-ban részt vett a Sepsiszentgyörgy alatti győztes szemerjai csatában. Hévíz magyarsága a reformáció kezdete után egyben az unitárius vallásra tért. Jelenleg 480 lelket pásztorol Török István, aki elmondta, hogy a világimanapot mindig közösen, felváltva tartják a református egyházközséggel. A rövid imanapi műsor is közös volt.
Az istentisztelet után az olthévízi önkormányzat képviselőjével, Kelemen Attilával is szót váltottunk, aki a jelenlegi állapotokat részletezte: korszerűsítik a helység ivóvízhálózatát, épül a csatornarendszer, s megváltoztatta ugyan a település demográfiai képét a közelben lévő cementgyár, de a községközpont iskolájának felső tagozatán magyar V–VIII. osztály is működik. A cementgyár egyébként – és ez is kötődés – energiaforrásként erdővidéki lignitet használ. Olthévízről mindig nosztalgiával emlékezett e sorok írójának a Magyarországon élő színművésznő, Meister Éva is, aki elmondta, hogy édesapja sepsiszentgyörgyi mikós diák volt, nagyapja pedig a falu mindentudó, „ezereszű orvosdoktora”, aki nemcsak ismerte falusfeleinek betegségeit, hanem azokat mesterien gyógyította is.
Bennünket leginkább a Haller-kastély és az ahhoz kapcsolódó adatok érdekeltek. Vadaskertjében – ma községi park – látogatásunk idején zajos gyerekcsapat játszadozott. A 16. század végére unitárius vallásra térő Hévíz uradalmának a központját, műemlék jellegű udvarházát-kastélyát a Bethlen, majd a Haller és a Kálnoky család birtokolta. Sajnos, gazdag levéltára 1916-ban a román csapatok pusztításának esett áldozatul. Teleki Józseffel kötött házassága kezdetén költözött Olthévízre az emlékiratíró Árva Bethlen Kata, aki a faluban református egyházat és iskolát alapított. Hímzőiskolájában a nagyasszony saját mintái alapján székkárpitokat és Erdély református templomaiba terítőket készíttetett. Kálnoky György gróf halála után felsége, Haller Anna Szentkereszty Zsigmondnéként lett az árkosi kastély nagyasszonya – sorakoznak a település háromszéki vonatkozású kötődései.
